Sértett emberek sértegetnek sértett embereket.

Segítettem, hogy segíthess rajtam, te pedig segítettél, hogy segíthessek rajtad, és ennek így kell működnie, különben a segítség fogalma úgy, ahogy van, túlhaladott lenne.

Mindig is úgy gondoltam, hogy ha az embernek segítenek, az azt jelenti, hogy kiengedte a kezéből az irányítást, hogy elvesztette az élete fölötti kontrollt; pedig muszáj hagynod, hogy valaki segítsen rajtad, muszáj akarnod, hogy valaki segítsen rajtad, és maga a segítség aktusa csak ezután veheti kezdetét.

Folyamatosan fejlődünk. Azt hiszem, ezt mindig is tudtam, de mivel mindig is tudtam, nem mertem megállni, és a sors iróniája folytán akkor haladtam előre a legtöbbet, amikor végül mégis megálltam.

Nem érdekel, ha a szerelmem viszonzatlan is, mert már az boldoggá tesz, ha veled vagyok, vagy csak rád gondolok.

Ha csinálni akarsz valamit, most kell megcsinálnod, ha mondani akarsz valamit, most kell mondanod. És ami még fontosabb, neked kell csinálnod, neked kell mondanod, hiszen ez a te életed, te halsz meg, te veszíted el.

Tudom, hogy soha nem állunk meg igazán, hogy az utazásunknak soha nincs vége, mert élünk-virulunk tovább - mint a hernyó, amely már azt hitte, itt a világvége, amikor egyszer csak pillangó lett belőle.

Te szíveket gyógyítasz. Szó szerint kívülről-belülről ismered a szívet - mit lehet tenni, ha valakinek megszakad a szíve? Arra van gyógymód?

Van valami nagyon rémisztő abban, ha az ember kétségbeesettnek látja a saját szüleit.

Néha, mivel te vagy a legjobb barátom, azt hiszem, hogy normális vagy, akárcsak én. Aztán időről időre eszembe juttatod, hogy férfi vagy.

Olyan állásra jelentkezz, amit tényleg szeretsz. Meg lennél lepve, ha tudnád, milyen könnyű fölkelni az ágyból reggel, ha aznap olyasvalamit fogsz csinálni, amitől nem akarsz leugrani az emeletes busz felső emeletéről.

Amíg itt vagyunk, itt van az életünk is. Így mikor szeretettel és figyelemmel árasztjuk el férjeket, feleségeket, szülőket, gyermekeket, és örökös barátainkat, akik körülöttünk vannak, ugyanezt kell tennünk, ugyanilyen mértékben a saját életünkkel is, hiszen a miénk. Az életünk mi magunk vagyunk.

Csak úgy léphetek tovább, ha elmondom az igazat, mert minden összefügg mindennel. Minden kicsi igazság egy nagy hazugsághoz kapcsolódik - és ha ezek közül csak egyet el akarok mondani, az egészet el kell mondanom.

Olyan érzés volt, mint a régi szép időkben, de közénk állt és elválasztott minket egy nagy kupac, a kimondatlan minden, amit magunk közé, a szőnyeg alá söpörtünk, s olyan magasra tornyosult, hogy már szinte az arcát nem láttam tőle.

Végig azt éreztem, hogy most élek csak igazán. Boldogan ujjongtam mellette, hogy érezze, minden rendben van, nincs semmi hiba, most az a dolgunk, hogy sodródjunk, mint a hópelyhek, nem tudva, milyen irányba haladunk.