- Miért nem mondod, hogy "én előre szóltam" és esünk túl az egészen?
- Nem használok ilyen kifejezéseket. Nem lendítik előre a dolgokat.

Az én egy órám nem egyenlő mások egy órájával: nem tölthetjük el ugyanúgy ezt az időt, nem gondolhatjuk róla ugyanazt. Te azt csinálsz a te egy óráddal, amit akarsz, de engem ne rángass bele, mert nekem nincs vesztegetni való időm.

Van, hogy egész napok telnek el mindennemű társas érintkezés nélkül, anélkül, hogy bárkivel is szót váltanék. Néha már arra gondolok, hogy talán láthatatlan vagyok.

Olyannak érzem magam, mint a kisöregek, akik annak idején feltartottak a pénztárossal folytatott, merően fölösleges cseverészésükkel, mert én, aki mögöttük toporogtam, siettem valahova, el akartam jutni a következő tennivalóm helyszínére. Ha viszont nincs következő helyszín, ahova az embernek el kell jutnia, az idő hihetetlenül lelassul. Azt érzékelem, hogy jobban észreveszek másokat, sűrűbben kapom el a tekintetüket vagy keresek szemkontaktust velük.

Készen állok arra, hogy elbeszélgessek bármiről, bárkivel. Bearanyozná a napomat, ha valaki a szemembe nézne, ha valakihez szólhatnék. De mindenkinek sok a dolga, így aztán láthatatlannak érzem magam, és a láthatatlanságnak, ellentétben azzal, amit korábban hittem róla, köze nincs a könnyedséghez, a szabadsághoz. Sőt, éppen ellenkezőleg: elnehezülök tőle. Így aztán csak vonszolom magam ide-oda, és közben próbálom bebeszélni magamnak, hogy nem is vagyok elnehezült, láthatatlan, értéktelen, és nem is unatkozom.

Soha ne csinálj olyat, amit nem tudsz visszacsinálni!

Aki azt mondja, hisz a jelekben, általában arra gondol, hogy a szimbólumokban hisz. A szimbólum látható dolog, de valami láthatatlant jelenít meg. Absztrakt értelemben használjuk. A galamb például madár, de egyben a béke szimbóluma. A kézfogás pedig nem csupán egy mozdulat, hanem a jóindulat jele is. A szimbólumok képzettársítás útján jelenítenek meg valamit, és sokszor rejtvényt adnak fel: ki kell találnunk, mi az a bizonyos láthatatlan dolog, mert nem mindig egyértelmű.

Annak semmi értelme, hogy már most bánjak valamit, amit lehet, hogy később sem fogok megbánni.

A szeretetet árasztó júniusi kert a legnagyobb jutalom, amit a kertész az ő kemény munkájáért kaphat.

Minden hónapnak, minden évszaknak megvan a maga szépsége, de a nyáré a legélettelibb, legragyogóbb, legbüszkébb, legdrámaibb.

A tavasz reményteljes, a nyár büszke, az ősz alázatos, a tél ellenálló.

Rettenetes dolog lehet, ha valaki magányosnak érzi magát annak a társaságában, akit szeret.

Ha az ember repülni akar, előbb le kell takarítania a szárnyairól a szart. Az első lépés az, hogy látni kell, hol a szar.

Mindannyiunk életében vannak kiemelkedő pillanatok: olyan időszakok, amelyek kisebb, vagy mélyreható változást idéztek elő bennünk. Én négy olyan időszakot tudok felidézni, amelyek megváltoztatták az életemet: azt az évet, amikor megszülettem, azt az évet, amikor megtudtam, hogy meg fogok halni, azt az évet, amikor meghalt az anyám, és most már megvan a negyedik is - az az év, amikor megismertelek.

Te vagy az élő bizonyíték arra, hogy van, amikor az ember hiába hiszi, hogy ismer valakit, mert valójában egyáltalán nem ismeri. Megtanultam, hogy te több vagy annál, aminek tetteted magadat, több vagy annál, aminek hiszed magad.