Ha a műveknek lenne mondanivalója, üzenete, akkor a művészek alighanem azt alkotnák meg, s nem vesződnének csendéletekkel, szimfóniákkal, drámákkal, regényekkel, költeményekkel.

A tények makacs dolgok. Az összefüggések viszont bölcsek.

A pózok elvetése is csak egy póz.

A történések időrendbe állítása ugyanolyan önkényes beavatkozás a dolgok valódi összefüggésébe, mint ábécé-sorrendbe tételük.

A bizalom nem más, mint a gyanakvás jóindulatú daganata.

Az állandóság illúzióját leginkább az állandóságba vetett hit állandósága tartja fenn.

A tényeknél csak a tévedések makacsabb dolgok. A rögeszmés ember sokkal állhatatosabban ragaszkodik saját tévhiteihez annál, semhogy bármilyen bizonyító értékű ténnyel meg lehessen ingatni meggyőződésében.

Ami a jövőben történni fog velünk,
azt a múlt a folytonosság tűnő hullámaira
hieroglif jeleivel régen ráírta,
s a jelen suttogva már kibetűzte.

A jótékonysági akció és az "itt a piros, hol a piros" abban különbözik egymástól, hogy az utóbbi esetben nemcsak a pénz beszedése, hanem a csalás is szemed láttára történik.

Lassan aforizompacsirta leszek.

Nem vall különös érzékenységre, ha valakinek mindig csak utólag vannak előérzetei.

Az élet terhei mindaddig elviselhetőek, amíg nem maga az élet válik terhessé.

Aki az utcán "Hát hogy vagy"-gyal állít meg, az vagy panaszkodni akar, vagy dicsekedni.

Gyöngeségre vall, ha valaki nem tud úrrá lenni az erőfölényén.

Akkor kezdjük buzgón bevételeinket és kiadásainkat feljegyezni, amikor nincs pénzünk. Akkor készítünk precíz műjegyzéket, amikor képtelenek vagyunk új műveket létrehozni. Amikor pedig legbensőbb titkainkat napi szorgalommal a naplónkba visszük, az alighanem a személyiségválság jele.