Tudom, hogy nem kellek, hogy nincs szükség rám... Tökéletesen tisztában vagyok vele. Ha a dolgok másként alakultak volna, ha megtalálnám a helyem az életben, minden másképp volna. Tényleg egészen másképp. Nem az én hibám, hogy nem találom a helyem az életben.

Ez már egy új nemzedék. Gondolni gondolhatjuk, hogy sok dolgot rosszul csinálnak, de bele már nem szólhatunk.

Furcsa, mégis egészen természetes, hiszen ha az ember egy országban él a barátaival, akkor nem érzi szükségét, hogy találkozókat szervezzen velük. Feltételezi, hogy előbb-utóbb úgyis összefutnak. Csakhogy ez nem történik meg, ha más utakon járnak.

A szeretet nagyon könnyen fordul át gyűlöletbe: maga a szenvedély szinte ugyanaz. Könnyebb gyűlölni valakit, akit szeretünk, mint közömbösnek lenni iránta.

Ijesztő, hogy mindenki azt állítja, nem felejt, de valójában mindig csak a saját fantazmagóriájára emlékszik vissza. Mindenesetre mindig valamilyen tényre épít a fantázia.

Egy ember valamennyire megismerhető a barátok és ismerősök szavaiból, de a belső, lényeges részletek attól még homályban maradhatnak.

Régi bűnnek hosszú az árnyéka.

A nagylelkűség furcsa dolgokat művel az emberekkel. Gúzsba köti őket. Ismerjük az emberi természetet. Jót teszünk valakivel, és attól kezdve baráti érzéseket táplálunk iránta. Megszeretjük. De az, akivel jót tettünk, vajon ő is ugyanilyen barátian érez irántunk? Vajon ő is megszeret minket? Így kéne lennie, de így van-e mindig?

Nem harcolt... visszavonult a maga árnyékvilágába. Ő nem szenvedett vereséget, mert nem is vette fel a harcot. 

Nagyon unalmas, hogy az ember soha nem érez semmit.

Egymásnak voltunk teremteve. S megtaláltuk egymást... mindketten tudtuk, hogy ezentúl örökre együtt kell maradnunk. 

Az ember nem tud mindent elviselni. Úgy vágyom utánad, hogy se enni, se aludni, se pihenni nem tudok. 

Átölelte az asszonyt, aki nem ellenkezett. Forrón egymáshoz simultak. De amikor szétváltak, a férfit újból megütötte a gyönyörű, kék szempár különös, hideg, számító pillantása.

Igazán hálás vagyok a sorsnak, hogy nem kell lerombolnom az illúzióit.

Azok a nők, akiknek van egy kis eszük, általában szörnyen kegyetlenek.