Miért ne gyűlölném? A legrosszabbat tette velem, amit ember a másikkal megtehet. Elhitette, hogy szeret, és szüksége van rám, aztán bebizonyította, hogy hazugság az egész.

Örökké tartó folytonos elragadtatás nem létezik. Nagyon szerencsések vagyunk, ha sikerül nyugodt és elégedett vonzalomban, derűs és józan boldogságban élni.

Az a fajta egyéniség volt, aki folyton arról beszél, hogy mit csinált, mit látott vagy mit érzett vagy mit hallott. Arról sose beszélt, hogy bárki más mit mondott, mit tett. Az efféléknek olyan az élet, mint valami egyirányú utca... csak a saját útjukat érzékelik benne. A többi ember számukra csak olyan... mint a tapéta a falon.

Az embereknek többnyire van valami önvédelmi ösztönük. Tudják, hogy kik előtt nem tanácsos ezt vagy azt mondani vagy tenni.

Nagyszerű dolog nagymamának lenni. Az embernek nincs szülői felelőssége.

Az ember beleszeret egy férfiba, és hozzámegy, megszokja az összes bogarait, és szép kényelmesen letelepszik - és aztán fogja magát és felrúgja az egészet, hogy elölről kezdje! Kész őrültség!

Imádott vásárolni. Az volt neki az élet sója. Az ember ismerősökkel találkozik, és beszélgethet egy kicsit, pletykálhat az eladókkal, és lehetősége nyílik megnézni a különféle árukat a különféle üzletekben. És egész hosszú időt el lehet tölteni ezekkel a kellemes elfoglaltságokkal anélkül, hogy lelkiismeret-furdalást kellene éreznie a kimaradásért.

Bizonyos értelemben persze semmi sem a régi már. Az ember okolhatja a háborút (mind a két háborút), vagy a fiatalokat, vagy a munkába álló nőket, vagy az atombombát, vagy egyszerűen a kormányt - de igazából arról van szó, hogy az ember öregszik.

Annak, aki odafigyel, a hazugság legalább annyit mond, mint az igazság. Néha többet is.

Egy szép tavaszi reggel felbukkan egy leányarc, és a létezés jól megszervezett rendje egyszerre felborul.

A legtöbb férfi ilyen: ha csak lehet, elkerülik a betegszobát. Nem tehetnek róla, ilyen a természetük. És ez nem jelenti azt, hogy nincs bennük jóérzés, egyszerűen félnek attól, ami megzavarhatja a lelkivilágukat.

Mondok én neked valamit. Hogy apád volt-e vagy sem, már nem számít. Manapság a gyerekek nem sokat törődnek a szüleikkel, ahogy én látom, és a szülők sem igen vannak oda a gyerekeikért. Akárhogy is, felesleges a múlton rágódni és érzékenykedni. Aki él, az éljen, nem tehet mást, és bizony az se mindig egyszerű!

Nem okos dolog túlságosan szeretni valakit. Kamasz lányokkal elég gyakran előfordul.

Az ember azt teszi, amit a legjobbnak vél, de olyan nehéz eldönteni, mi a jó, mi a helyes.

Vannak nők, akik annyira... nem is tudom, annyira ragadnak az emberre... imádattal és kutyahűséggel csüggnek rajta, és minden ragacsos körülöttük az érzelmektől. Az ilyesmit nem bírnám elviselni. Veled sohasem lehet tudni... sohasem lehetek egészen biztos a dolgomban. Bármelyik pillanatban megeshet, hogy hűvös és szenvtelen modorodban tudtomra adod, hogy meggondoltad magad, csak így, egyszerűen, még a szemed sem rebben. Izgalmas nő vagy! Mint egy műalkotás... befejezett, tökéletes!