Számomra és a hozzám hasonló emberek számára a melegség maga az élet. Minél több melegséget adunk egymásnak, annál több melegség, annál több élet lesz bennünk.

De vajon tudjátok-e, mit is jelent a tekintély szó? Azt jelenti, hogy újra és újra a másikra pillantunk. A tekintély tiszteletet ébreszt bennünk: elbűvöl minket a másik emberi lény, ezért szeretnénk újra és újra látni őt, újra és újra rátekinteni. Sőt az is lehet, hogy sarkon fordulunk, és követni kezdjük.

Minden élő ember érzéki lény. Ez annyit tesz, hogy valamennyi érzékszerve a legnagyobb hatásfokon működik. Az ilyen ember jobban lát, és ha kezet fogsz vele, nem azt érzed majd, mintha egy halott faágat tartanál a kezedben. Az ilyen ember érintése élő érintés, amely mindig a saját nyelvén beszél, mindig valamilyen üzenetet közvetít. Ha egy ilyen emberrel fogsz kezet, érezni fogjátok egymás energiáját.

Egyetlen férfi sem kizárólag férfi, hanem bizonyos értelemben nő is, és minden nőben ott lakozik valahol a férfi is.

Amikor egy egészséges ember nevet, az egész testével nevet, nem csak a szájával, nem csak az arcával. A lábujjától egészen a feje búbjáig, egyetlen organizmusként nevet, és lényéből a nevetés hullámai áradnak. Ezek a hullámok átjárják egész bioenergiáját, így az energia táncba kezd benne. Amikor az egészséges ember szomorú, szomorú az egész lénye.

A jellem egyfajta páncélt von körénk: megfoszt minket a szabadságtól, és mindenhova magunkkal hordozzuk ezt a megfoghatatlan börtönt. A valódi ember jellegtelen.

Figyeljetek, és ne tegyetek semmi mást. És ha nem ítélkeztek, ha nem alkottok véleményt, ha nem akarjátok megmondani, mi a jó, és mi a rossz, ha nem vagytok puritán erkölcscsőszök, ha csupán megfigyelők vagytok, látni fogtok majd - felismeritek a bennetek rejlő energiát. És ha egyszer ráleltek erre az energiára, elkezdhetitek munkára fogni.

Amikor az ember már a szívét is meghaladja, egész lénye arra vágyik, hogy virágba borulhasson, ezért egész lényét meg akarja osztani másokkal - ez az ima állapota.

Az ember csakis azt oszthatja meg a társával, amivel ő maga rendelkezik. Ha boldog, a boldogságot osztja meg a másik emberrel, ha szomorú, a szomorúságot.

Két boldogtalan ember nem teheti boldoggá egymást - egyszerűen csak megduplázzák boldogtalanságukat.

Hogyan is lehetnél boldog egy másik személlyel, ha még egyedül se vagy az?

Legyen hát ez a ti utatok: élvezzetek minden pillanatot, bármilyen legyen is, adjatok hálát érte, leljétek örömötöket a most pillanatában és ünnepeljétek azt.

Vágy nélkül valónak lenni annyit tesz, mint az "itt és most" állapotában élni, annyit tesz, mint elégedettnek lenni, bárhogyan is alakuljanak a dolgok - hiszen a dolgok nem is alakulhatnak másképp.

A vágy alapvetően nem más, mint egy nem létező dolog, egy nem létező állapot iránti sóvárgás.

Valójában minden ember úgy érzi, hogy a gyermekkor valamilyen utópisztikusan jó időszak volt, és mindenki szeretne visszatérni a gyermekkorába. Még a halálos ágyukon fekvő öregemberek is nosztalgiával eltelve gondolnak vissza gyermekkorukra - az áldott gyermekkor szépségére, boldogságára, a virágokra, a pillangókra, az álmokra és a tündérmesékre. Gyermekkorában mindenki Csodaországban él - nem csak Alice, de mindenki más is. Ez az emlék mindenkit elkísér.