Csak egyszerűen azzal kell foglalkozni, hogy legyen valami az ember, legyen különleges, vagy szuper, vagy valami addig a pontig, ahol már az ember nem is tudja, miért van erre szüksége, csak egyszerűen azt hiszi, hogy szüksége van rá.
Nem hiszem, hogy az ember valaha is kitöltheti az elveszett dolgok üres helyét. Nem hiszem, hogy a hiányzó részek újból belénk illenének, ha egyszer már hiányoztak.
Azért figyelünk oda az emberekre, hogy magunkban el tudjuk őket képzelni, és meghallgatjuk az összes szörnyű és csodás dolgot, amit saját magukkal és másokkal teszek, de végül a hallgatózás sokkal többet felfed belőlünk, mint azokból, akiket megpróbálunk megfigyelni.
Olyan sokan vannak az emberek. Könnyű megfeledkezni arról, hogy a világ tele van velük, zsúfolásig tele, s minden egyes személyről el lehet képzelni, hogy kicsoda... és rendszerint hibás az elképzelés.