Csak akkor engedik meg, hogy ilyen boldog légy, ha valamit el akarnak venni tőled.

Itt vagyok, egyebet nem tudok, egyebet nem tehetek. Csónakomnak nincs kormánya, sodorja a szél, mely a halál legmélyebb régióiban fúj.

Talán ez a sok új dolog. Az új cipő mindig szorít. Az életben is így van: a sors időnként beletaszít az ismeretlenbe - akár akarjuk, akár nem.

Azért férfi a férfi, azért katona a katona, hogy tűrjön és elviseljen mindent, ha úgy kívánja a szükség.

Sokszor csak a sors ökölcsapása képes arra, hogy kiüssön minket a hamisság ringjéből.

A dolgok, amelyek neked vannak szánva, feléd gravitálnak.

A sors felemeli az embert, amikor szétmorzsolja.

Szép dolog a reménység, nemes a küzdés, de a végén úgyis csak a balvégzet dönt.

Bárhol, bármikor, bárkivel megfordulhat a világ.

Senki szenvedése nincs az ínyemre, és aki azt mondja, hogy igen, az nem ismer Engem. A szenvedés az emberi tapasztalás szükségtelen oldala. És nem csupán szükségtelen, hanem ostoba is. Kellemetlen, továbbá szerfelett káros az egészségre.

Az ember élete csak akkor értelmes, ha szolgálatnak fogja fel.

Nem üres bábuk vagyunk, amik attól függően dőlnek a boldogság vagy a boldogtalanság irányába, hogy honnan fúj a szél. Aktívan közrejátszunk abban, hogy milyen helyzetben találjuk magunkat, és abban is, ahogy reagálunk az adott helyzetre. Egy közmondás szerint nem az számít, hogy mit hoz eléd az élet, hanem az, hogy te mit hozol az élet elé.

Az Isten, a Teremtő Erő elleni lázadás éppolyan értelmetlen és hiábavaló, mint kavicsokat hajigálni a csillagokra, remélve, hogy ki tudjuk oltani a fényüket.

Minél inkább lehetőségünk van, hogy kezünkbe vegyük a sorsunkat, annál többet várunk el magunktól.

Játszani kell magunkkal és a vérségi hozzánk tartozókkal, a barátokkal, a szerelmekkel, a sikerekkel, a csalódásokkal, a pénzzel és a karrierrel, az egészséggel és a betegséggel, végül az élettel és a halállal is.