Mindannyian meghalunk. Nem az a cél, hogy örökké éljünk. Az a cél, hogy alkossunk valamit, ami örökké él.

Vannak esélyhelyzetek, melyeket nem egyszer, hanem ezerszer is átélünk, és életeink végéig emlékezünk rájuk.

Mi az igazságtalanság? Hogy a nyílvessző, amit nekem szántak, elkerült.

Akár csillag legyen, biztos éji lámpa,
Akár bujdosó láng - én megyek utána!

Mindenkinek megvan a maga végzete. Az egyetlen lehetőség, hogy követi és elfogadja azt, bárhová vezet is.

Miféle büntetést eszelsz ki a magad számára, hogyha elfecsérled magad? S ha te nem is találod ki, akkor is elér a büntetés, mert az életed megkeseredik, és a sors már megjelölt; soha semmire sem mehet az a férfi, aki hűtlenül eltékozolta magát.

Mindenki másképp boldog és boldogtalan, jelleme, sorsa s még életkora szerint is.

A növények megtalálják a helyüket. Forróságban az egyik, kövek között. A másik félig hó alatt, dermesztő szelekben. Amelyiknek nem jár, az esőt sem kéri. Panasz nélkül tudják a rájuk szabott leckét. Igen. Ezen múlik talán minden. Felismerni a senki másra nem érvényes, az abszolút kiszabott, személyre szóló utasítást.

Alig érdemes élni. Alig érdemes. Amikor még gyerek voltam, annyira hittem, hogy én valami különlegeset tudok. Hogy csak rám várnak, hogy engem meghallgassanak, és mindenki el lesz ámulva, hogy erre még nem jött rá az emberiség. Pedig hát semmi sincs. Néhány üzekedő baromnak eszébe jut, hogy gyereket csináljon, mert közben néhány percre jó nekik, aztán ez a gyerek növekszik, teletömik hazugsággal, ha pechje van, lemészárolják, ha szerencsés, magától rohad meg előbb-utóbb.

A jövőbe nézés többnyire fájdalmas élményt jelent. Jobb, ha az ember nem tudja, milyen sors vár barátaira és a szeretteire.

A hatalmad megvan hozzá, hogy elfuss a végzeted elől, de a barátaid iránti érzéseid nem engedik ezt.

Ha az emberek sorsát az istenek határozzák meg, akkor tuti, hogy szadisták.

Őt szerettem első szerelemmel,
Érte gyúltam őrült gerjelemben,
S haj, a végzet elszakaszta durván,
Elszakaszta mindörökre tőle!

Ha a végzet felnyit előttünk egy ajtót, mindig becsuk egy másikat.

Csak addig jársz egy utat, amíg nem látod az elejét és a végét - csak azt láthatod át, amiben nem vagy benne. Úgyhogy amíg élsz, a sorsodat nem ismerheted meg teljesen.