Amikor az életünk nem megy túl jól, sokat gondolunk arra, hogyan lehetne jobb. Amikor életünk jól megy, hajlamosak vagyunk nem gondolni arra, hogy lehetne rosszabb is. De gyakorlással meg tudjuk tanulni mérlegelni, hogy a dolgok mennyivel jobbak, mint amilyenek lehetnének, következésképp a jó dolgokat az életünkben sokkal jobbnak fogjuk majd érezni.

Minél inkább önmagunkra figyelünk, annál jobban gyengül a másokhoz való kapcsolatunk.

Minél inkább lehetőségünk van, hogy kezünkbe vegyük a sorsunkat, annál többet várunk el magunktól.

Azok, akik a házasságot visszafordíthatatlan kötelezettségnek tekintik, több lélektani munkát végeznek, hogy döntésük elégedettségérzetet adjon, mint azok, akiknek a házassági kötelékekkel kapcsolatos hozzáállása lazább. Ennek következtében, akik a "visszafordíthatatlan" házasságban élnek, elégedettebbek, mint azok, akik "visszafordítható"-ban élnek. Amint a visszafordítható házasságokat látjuk szétmenni, azt gondolhatjuk magunkról, milyen szerencsés volt az a pár, hogy rugalmas hozzáállással rendelkezett a házassági elkötelezettség tekintetében, ami aztán nem is működött. Viszont az már nem jut eszünkbe, hogy épp a rugalmas hozzáállás volt az oka a kapcsolat meghiúsulásának!

Ha nagyon sok választási lehetőséged van, felelős vagy azért, ami veled történik.

Amit a legkönnyebben szavakba lehet foglalni, nem szükségképpen az a legfontosabb. De amint egy kapcsolat szempontjait szavakba foglalják, a fontosságuk a megfogalmazó számára nagyobb jelentőségűvé válik.

Szociális hálónk már nem egy születési előjog, hanem tudatos és igényes választások sorozatává vált.

Megtanulni elégedettnek lenni fontos lépés lehet nem csak abban, hogy megbirkózzunk a világban lévő választási lehetőségekkel, de abban is, hogy élvezzük az életet.

Korábbi élményeink kellemes vonatkozásait, amelyekre szívesen emlékszünk, kizárólag két dolog határozza meg: milyennek találtuk az élményt, amikor az (pozitív vagy negatív) csúcspontján volt, és hogyan éreztük magunkat, amikor vége volt.

Egy vallásos közösségben való részvételre lehetőségként tekintünk, csak olyan közösséget választunk, ami megadja nekünk azt, amit a vallástól elvárunk. Néhányan érzelmi beteljesedést kereshetnek. Néhányan pedig társadalmi kapcsolatokat kereshetnek. Néhányan pedig életük speciális problémáira találhatnak erkölcsi irányítást és segítséget. Így válnak a vallásos intézmények a kényelem, a nyugalom, a szellemiség és az erkölcsi gondolkodás piacává.

A legjobb, amit szabadságunkból hasznosíthatunk, ha megtanulunk lényeges dolgokban jó döntéseket hozni, és megszabadítjuk magunkat attól a tehertől, hogy túl sokat foglalkozunk lényegtelen és jelentéktelen dolgokkal.

Ha az embereknek nincs választási lehetőségük, az élet csaknem elviselhetetlen számukra. Ahogy a lehetőségek száma nő, mint ahogy fogyasztói kultúránkban is történik, a függetlenség, a szabályozás, a szabadság keveredése pozitívan és erőteljesen jelentkezik. A választási lehetőségek számának további növekedésével a negatív körülmények is jelentkeznek, és odáig szaporodnak, mígnem túlterheltnek érezzük magunkat. Ettől kezdve választásaink már nem szabadítanak fel többé, inkább gátolnak.