Csendesnek lenni békességet jelent. Nyugalmat. A csendesség az élet hangerejének lehalkítása. A némaság ezzel szemben a kikapcsológomb használata. Üzemen kívül helyezés.

A nap karéja halvány datolyaszilva a keleti égen.

Afgánok és szomáliaiak, és irakiak, és eritreaiak, és szírek. Mind türelmetlenül várjuk a napkeltét, mind rettegünk is tőle. Mindannyian otthont keresünk.

Hallottam, azt mondják, minket nem hívott senki. Nem látnak szívesen. A bajainkat vigyük inkább máshová. De én anyád hangját hallom a tengerárban, s azt súgja a fülembe: "Ó, ha látták volna, kedvesem! Csak a felét annak, amit te. Ha látták volna! Biztosan jóindulatúbbak lennének."

Gyenge a szívem, azt mondja az orvos. Megfelelő halál egy gyenge embernek, azt hiszem.

Akinek nincs lelkiismerete, akiben nincs jóság, az szenvedni sem tud.

Annyi jósággal találkoztam az életemben. Annyi boldogsággal. Nem tudtam, rászolgáltam-e valamire mindebből.

Csak az emlék élt bennem, a múlt egy tökéletes állapotban konzerválódott darabkája, egy színes ecsetvonás a szürke, sivár vásznon, ami az életünkből lett.

Így győzik le a gyerekek magukban a félelmet. Elalszanak.

Nagyon sok gyerek van Afganisztánban, de nagyon kevés gyerekkor.

Csak akkor engedik meg, hogy ilyen boldog légy, ha valamit el akarnak venni tőled.

Nem igaz, hogy a múltat csak úgy el lehet temetni: vaskarommal kapaszkodik a jelenbe.