Ha nem érkezik valaki a megbeszélt időben a találkozóra - legyen az nő vagy férfi, barát vagy idegen -, tizenöt percet várhatsz. Aztán menj el. S ha nem tudja magát jogos ürüggyel menteni, ne keresd többé az ilyen ember társaságát. Haragot vagy sértődést ne őrizz szívedben, mert ez méltatlan az emberhez.

Ki tud várni, az sokat tud; s nemcsak tud sokat, de tehet, s tenni fog sokat. A bölcs késő öregségében is elülteti a fát, noha hasznával maga nem élhet; de érti, miképpen az rendes időre megnő, s unokáját gyümölccsel enyhíti. Ő tudja, miért kell várni; s ki várás után sok jót nyert, az munkálni a jövő korért sem rest.

Az álló óra is naponta kétszer a pontos időt mutatja.

A sikeres ember az alatt az idő alatt halad előre, amelyet mások elpazarolnak.

Nincs elég időnk, hogy mindazt a nagy semmit végigcsináljuk, amit a fejünkbe vettünk.

Az időhiány valójában a fontossági sorrend hiánya.

Én Istenem, az idő hogy szalad!
Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk,
múlt és emlék: minden elmarad.

Régen az emberek azért fordultak a jósokhoz, hogy megtudják a jövőt. A jövő azonban szeszélyes, mert a jelenben hozott döntések irányítják.

Engem a jövő érdekel, mert ott fogom eltölteni életem többi részét.

Mindig volt és mindig lesz egy napszak, hol korán érkezők és későn jövők akarva-akaratlanul összefutnak, s egybefogják a széteső időt.

Mint a vándor, aki egy bonyolult hegyrendszert ismert meg vándorlásai közben, s a legmagasabb csúcsra érve, átlátja egy táj szerkezetét, áttekinti a hegycsúcsok összefüggő sorozatának geológiai törvényszerűségét, úgy látjuk mi is a múló évekkel a rendszert mindabban, ami történik életünkben és mások életében.

Ez az áttekintés, melyet csak az évek múlása hoz meg, a legnagyobb elégtétel, melyet az emberi és világi dolgok megismerése közben szerezhetünk.

Vajon hová tűnik az idő, ha már elhasználtuk, és nincs rá szükség? Talán olyan lehet ez is, mint a hang, mely a hosszú folyosó falairól újra meg újra visszaverődve egyre gyengül, míg végül teljesen elenyészik? Mert akkor létezhet talán visszhangja valahol annak az időnek is, amikor még mindannyian együtt voltunk?

Nem az enyémek az évek,
melyek időmet emésztik.
Nem az enyémek az évek,
melyeket még megérek;
A pillanat az enyém
és ha erre figyelek,
akkor az enyém az, aki időt
és örökkévalóságot teremtett.

Idő az, ami akkor történik, amikor semmi más nem történik.

Ahányszor egy órányi idő elveszik, az életből pusztul el egy darab.