A gépies munka évei után alkalmasint mélyre kell ásnod, hogy rátalálj a szenvedélyeidre, újrafogalmazd az álmaidat és újjáéleszd a hobbijaidat, melyeket a nemlét határáig hagytál sorvadni. A cél nem pusztán a rossz dolgok kirekesztése, amivel csupán annyit érsz el, hogy ott maradsz a légüres térben, hanem az, hogy leszakajtsd és megízleld a legjavát mindannak, amit a világ kínálhat.

Az életben a legnagyobb kockázat nem az, hogy [valaki] hibákat követ el, hanem hogy sajnálkoznia kell az elmulasztott dolgok miatt.

Kétféle tévedés létezik: a becsvágyból és a lustaságból elkövetett tévedés.

Az első a tenni akarás, a cselekvésre való eltökéltség következménye. Ezt a fajta tévedést az információhiány állapotában követjük el, mivel képtelenség előre valamennyi tény birtokában lennünk. Ez a viselkedésmód támogatást érdemel. Bátraké a szerencse.

A második a tétlenség vágyának, a lustaságra való eltökéltségnek a következménye, amikor is félelemből nem vagyunk hajlandóak változtatni egy rossz élethelyzeten, bár az összes tény birtokában vagyunk. Így válik a tanulás élménye halálos kínszenvedéssé, a rossz párkapcsolat pocsék házassággá, az elhibázott munkahelyválasztás pedig életfogytiglani börtönbüntetéssé.

Az időhiány valójában a fontossági sorrend hiánya.

Mihelyt vállalod, a kockázat már nem is olyan ijesztő.

A valódi hatalom a lehetőségekben - a választás képességében - rejlik.

A pénzed gyakorlati értéke annak függvényében sokszorozódik meg, hogy hány tényező felett gyakorolsz ellenőrzést az alábbiak közül: mit csinálsz, mikor csinálod, hol csinálod és kivel csinálod. Én ezt "szabadságszorzónak" nevezem.

A "való világ" józan észen alapuló szabályai nem többek a társadalmilag szentesített illúziók törékeny gyűjteményénél.

Az emberek nem milliomosok akarnak lenni, hanem azt akarják átélni, amit - hitük szerint - csak milliókon vehetnek meg.