Adj poklot, Istenem, s adj mennyet is,
hogy félúton az ördög megkísértsen,
hogy angyaloddal a rontást kivédjem,
hogy eltaszíts, s hogy mégis megsegíts...

Hiszem hogy ott vagy
a lehet és nem lehet
közötti résben.

Hökkenten járkál
a nyelv egy másik szájban
hány otthonunk van?

Mint a víz egyre
morzsolsz engem s mint a part
folyton ölellek.

Magaddal vittél
mind távolabbról nézek
vissza magamra.

Az igazságot nem kell hangosan kimondani,
mert megváltoztatja életedet.

Mindig volt és mindig lesz egy napszak, hol korán érkezők és későn jövők akarva-akaratlanul összefutnak, s egybefogják a széteső időt.