Amiben az ember hisz, azért fizet is, hogy láthassa.

Nem lehet érveléssel lebeszélni valakit olyasmiről, amire nem érvekkel lett rábeszélve.

Isten felfedezése. Úgy érzem, hamarabb eljutok hozzá a benne való kételkedés révén, mint a benne való vak hit útján.

Ha valakinek elég bizonyítéka van, hogy alátámassza hiedelme egy adott állítását, akkor nem a hit alapján fogja elfogadni azt. A "hit" szót az ember akkor használja, ha nincsen elég bizonyítéka, de ennek ellenére hisz, bárhogy is legyen.

Azt hiszem, azt kellene kérnünk, hogy az emberek próbáljanak meg a lelkükben egy számukra következetes képet kialakítani a saját világukról, amely nem engedi meg számukra azt a luxust, hogy az agyukat négyfelé vagy éppen kétfelé vágják, és annak egyik felében hiszik ezt, a másik felében pedig azt, és soha nem próbálják meg összehasonlítani a két eltérő nézőpontot.

Az emberek ilyenek. Megkérdőjelezünk mindent, amiben hiszünk. Ez alól csak az kivétel, amiben igazán hiszünk, mert azt mindig, fenntartások nélkül is elfogadjuk.

Azt mondani, hogy erkölcsös vagy, mert hiszel Istenben, olyan, mintha azt mondanád, hogy közgazdász vagy, mert monopolyzol.

Amikor mi Istennek tulajdonítjuk a jóság és a szeretet tulajdonságain túl a mindenhatóságot és a mindentudást, akkor az Istenhez menekvés a vigaszt kereső embernek igen nagy biztonságot, boldogságot nyújt.

Az emberek abban hisznek, amiben hinni akarnak, nem pedig abban, ami tényleg ott van előttük.

Az emberek azt hallják, amit hallani akarnak. Abban hisznek, amiben hinni akarnak.

Vigyázz, ha kijózanítasz egy embert, milyen hitet adsz neki helyette - hit nélkül nem tud élni senki.

Nem a hit alapította-e meg az Istentől kiadott parancsolatokban a családi életet, apa és anya szeretetét, mely végkifejlődésében a haza szeretetében dicsőül meg? Nem a hit parancsolatja védi-e meg a gyöngét az erős ellen, a becsületest az álnok ellen? Nem a hit parancsolatja emeli-e ki a nőt állati alárendeltségéből, hisz a hit nélkül a nő csak kéjre, szolgálattevésre rendelt asszonyi állatja a férfinak: a hit adott neki emberi jogokat, a hit nemesítette meg a szerelmet: állati ösztön helyett magas hivatást tűzve ki céljául.

Az ateista... olyan ember, aki azt állítja, hogy nincs Isten, ami igen nehezen igazolható. Ha az ateista teljesen biztos akar lenni nézete helyességében, akkor mindentudónak is kell lennie, mert mindig fennáll annak lehetősége, hogy ismeretein kívül létezik Isten. S ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a legtöbb ember elismerné, hogy a világ összes ismeretének csak végtelen kicsiny töredékével rendelkezik, rendkívül nagy annak az esélye, hogy Isten az emberek ismeretein kívül létezik.

Az istenhit visszaszorulásával párhuzamosan sokan azt gondolták, hogy a józan ész és a tiszta tudás diadalmenete kezdődhetik el, amely a vallást és a költészetet hirtelen helyettesítheti. Nem ez történt. Nem az ésszerűség növekedett a világban, hanem a zavarodottság.

Az ateista és a hívő közti különbség, hogy az ateista kész arra, hogy (megfelelő bizonyítékok hatására) megváltoztassa a véleményét; a hívő számára ez nem megengedett.