A lelki növekedéshez először el kell hinned, hogy Isten elkötelezte magát irántad, mert gyakran fog javító szándékkal fegyelmezni, és olyan utakon vezetni, melyeket nem értesz. Az ilyen időkben biztosnak kell lenned abban, hogy szeret téged!

Nagyon könnyű belecsúszni abba, hogy a hit beszéde helyett a félelem beszédeit mondjuk.

Gondolkodj el ezen: olyan keveset kérnek tőlünk ahhoz képest, hogy milyen sokat kapunk.

Amikor újszülöttként bömböltél, ételt, törődést követeltél, amikor pici babatestedet megtanítottad állni, járni, futni minden fájdalmas bukás ellenére, amikor kis csúszómászóból emberré növekedtél, nem voltál gyenge. Hanem végtelenül erős. Később lettél gyenge, amikor elvesztetted a hitedet, amikor megijedtél a világtól, amikor hagytad, hogy a rossz körülmények elszívják erődet, és meggyengítsenek, akkor lettél gyenge.

A bölcsek sohasem láthatják meg az isteneket, ők csak a költőknek és az asszonyoknak jelennek meg.

Anyám gyerekkorom óta folyton figyelmeztetett, mondjak imát valamiért. Mindig imát mondtunk. Imádkoztam felhőkért és pizsamákért. Imádkoztam villanykörtékért és méhekért. Soha ne imádkozz szerelemért vagy egészségért, mondta Anya. Se pénzért. Ha az Isten meghallja, mi az, amit igazán akarsz, nem adja meg. Garantált.

Az összes mentális törvény közül a hit törvénye a legfontosabb.

Adj nekik hitet, és a szolgáid lesznek. Világosítsd fel őket és megtagadnak.

Akár kanyargós, akár egyenes úton haladunk, akár a legmagasabb hegy tetejére, akár a tenger mélyére megyünk, mindig bíznunk kell a kézben, amely vezet.

Az okos hívők úgy élnek és cselekednek, mint a hitetlenek. A buta hitetlenek úgy élnek és cselekednek, mint a hívők.

Elhallgatni és meghallgatni,
mások szelíd szavára adni,
tanácsot az Igéből kapni,
Isten csendjében megmaradni.

Ha azt akarod, higgyenek neked, másokra hivatkozz abban is, amit te találtál ki. Ebben rejlett az összes próféta szavahihetősége.

Nézd meg egyszer az embereket, amint kijönnek a templomból. Látni fogod, milyen lelkiismeretlenség lenne, ha még a hitüket is elvennéd.

Valóság minden csoda, amelyet hisz az ember. Hogy a vizsgálódás elébb-utóbb kideríti a csodák nyitját, megadja a csodák természetes magyarázatát, nem üt rést azon a nagy költőiségen, hogy az emberek az emberfölöttire, e nagy és egyetlen vigaszra sóvárognak. Az ő hitük meggyógyítja őket. S ki akarhatja ezt a hitet elvenni? Subjective minden csoda igaz.

Az a pillanat, az a határ a lét és a nemlét között!... Vajon megadatik-e az embernek az a nagy méltóság és igazság, hogy abban a mérhetetlen kis időben még láthassa értelmének teljes erejével: mi az a véghetetlen titok, a halál; és hogy érezhesse hitének örök diadalát vagy hitének örök vereségét. Vajon megadatik-e a pápáknak, a sejk-ül-iszlamoknak, a dalai lámáknak, a rabbinusoknak, a bálványimádóknak és a materialistáknak is, hogy akkor, abban a pillanatban, mikor megszűnnek emberek lenni, még mint emberek tudhassák: igazuk volt-e vagy sem!