A hit egy kategorizálatlan kognitív betegség erkölcsi erénynek álcázva.

Ha a dolgok a hívő akarata szerint történnek, az Isten kegyelmének és beavatkozásának a jele; ha nem, akkor Isten útjai kiszámíthatatlanok, és lehet, hogy így akar minket megtanítani valamire, amit nem értünk - nem kérdőjelezhetjük meg az akaratát. Mindegy, hogy mi történik, ki lehet úgy csavarni a dolgokat, hogy alátámasszák a hitünket. Ez az egyértelmű jele a hibás érvelésnek.

Az okos emberek furcsa dolgokban tudnak hinni, mert jobban tudják racionalizálni azokat a dolgokat, amikben buta okokból hisznek.

A hitünk befolyásolja, hogy hogyan viselkedünk másokkal, ezért a hit nem csak személyes, de etikai kérdés is.

A hívők azt mondják, hogy tudják az igazságot - a legnagyobb igazságot, mindent az Univerzum természetéről, minden létező dolog forrásáról - egyszerűen csak abból, hogy ültek és a szívükre hallgattak... és közben arrogánsnak tartják az ateistákat. De ez a hozzáállás nem csak az ateistákkal szemben arrogáns. Arrogáns azokkal az emberekkel szemben is, akik ugyanolyan csendben ülnek, ugyanolyan őszintén hallgatnak a saját szívükre, és teljesen ellenkező következtetésekre jutnak Istenről, a lélekről és az Univerzumról.

Az, hogy valamiben hinni szeretnénk, nem ok arra, hogy higgyünk is benne. Ha valamire, akkor arra ok, hogy megkérdőjelezzük.

A hit nem mozdít el hegyeket, hanem éppenséggel hegyeket tesz oda is, ahol nincsenek.

Megkértem a mandulafát: "Nővérem, beszélj nekem Istenről." És a mandulafa virágba borult.

Ahhoz hogy megértsük, Isten hogyan vezet bennünket a szellemünkön keresztül, először meg kell értenünk az ember természetét. Az ember szellem, van lelke, és testben él.

Jöjj ki az érzéki szintről, és jöjj ki a testi szintről! Jöjj ki az emberi gondoskodás szintjéről! Menj át a hit és a szellemi szintre! A hit az a szellemedből van, és a nagy dolgok ott történnek!

- Tudom, hogy az Úrnak mindannyiunkkal tervei vannak, de néha egyszerűen nem értem, mi lehet az üzenet értelme. Voltál már ezzel így?
- Nos, nem hinném, hogy muszáj mindig mindent megérteni. Szerintem néha elég, ha egyszerűen csak hiszünk.

A hit nem intelligencia kérdése, hanem a képzeleté. Ahányszor új metaforával írod le a mennyek országát, a metaforát látják: a mustármagot, a mezőt, a kertet, a szőlőskertet. Mint amikor a macskának mutatsz valamit, az is csak az ujjadat nézi, nem azt, amire mutatsz. Nem kell nekik érteni, csak hinni, és ők hiszik. Úgy képzelik el a mennyek országát, ahogy kell, nem muszáj érteniük, már bennük van, csak hagyni kell. Képzelet, nem intellektus.

Bizonyos gondolatok olyanok, mint az imádság. Vannak pillanatok, amelyekben - akármilyen a testtartásunk - a lélek térdre borul.

Fontos engednünk, hogy a Biblia olvasókönyvből az élet könyvévé váljon számunkra. Nekem minden napon egy új kiadvány, hiszen a mai napra szóló tudósítások holnap már tegnapiak lesznek. A Biblia égetően időszerű.

Akár szereplők vagyunk az élet színpadán, akár a névtelen tömeg tagjai: nekünk, akik hiszünk, az élet értelmére kell rámutatnunk.