Nekem a hit azzal a felismeréssel kezdődik, hogy egy legmagasabb intelligencia hívta létre az Univerzumot és alkotta meg az embert. Nem nehéz ezt hinnem, hiszen vitathatatlan, hogy ahol terv van, ott intelligenciának is kell léteznie. Egy rendezett, kibontakozó világmindenség azt bizonyítja, hogy igaz a valaha elhangzott legnagyszerűbb kijelentés: "kezdetben teremtette Isten..."

Nekem úgy tűnik, hogy az egész természet annak a szellemnek a műve, melynek a saját létünket is köszönhetjük. Ha valóban a szemünk előtt tartjuk a gondolatot, hogy ugyanarról az értelemről van szó, ugyanarról a teremtő erőről, mely a külső természetben és a saját gondolkodásunkban, érzéseinkben is megnyilvánul, akkor úgy éljük meg a természethez való kapcsolatunkat, mint létezésünk nagy harmóniájának részét, nem pedig úgy, mintha egy igen erős hatalom szellemiségének anyagi következménye lennénk.

A hit lényege, hogy a bizonyítékokra tekintet nélkül fogadunk el valamit, ez pedig épp a tudomány antitézise.

Az orvostudomány terén az emberi elme a legfontosabb tényező, amely messze túlszárnyalja a gyógyszerek jelentőségét.

Nem szomorú dolog azt gondolni, hogy az élet, az igaz barátok és a család szeretete ad értelmet az életünknek. Sokkal szomorúbb, ha valaki azt gondolja, hogy egy sokkal hatalmasabb szeretetre van szüksége, mint azokéra, akik úgy döntöttek, hogy azt a rövid kis időt, amíg élnek, vele akarják tölteni.

A tudósok nem teszik össze vasárnaponként a kezüket és éneklik, hogy "A gravitáció létezik! Tudom, hogy létezik! Hiszek benne! Hiszem teljes szívemből, hogy ami megy fel, fel és fel, annak le, le, le kell jönnie. Ámen!". Ha ezt tennék, tudnánk, hogy egyáltalán nem biztosak az elképzelésükben.

Hiszek az egy Istenben, a világegyetem teremtőjében. Hiszem, hogy gondviseléssel kormányozza a mindenséget. Hiszem, hogy imádatra méltó, hogy a legszívesebben vett szolgálat, amit adhatunk Neki, ha jót teszünk gyermekeivel.

A hit csodálatos dolog; nem csak arra képes, hogy hegyeket mozdítson meg, de még arról is meg tud győzni, hogy a hering egy versenyló.

Csak öntelt ember veti el magától a földi életet s az összes földi gyönyöröket egy olyan lény kedvéért, aki talán nem több egy elvont fogalomnál.

Jogunk van hozzá, hogy egy másik életben is reménykedjünk, de ahhoz már nincs, hogy oly cudarul bánjunk egymással és saját magunkkal is, mintha csak eszközök volnánk, és csupán avégett, hogy egy másik életet nyerjünk, amiről viszont semmit nem tudunk.

Ha a hitnek bizonyítékra van szüksége, már nem hit, hanem tudás.

Nincs az a mennyiségű hit, amitől valami ténnyé válik.

Könnyebb valamit elhitetni, mint elhinni.

A hitnek, miként a hatalomnak, mindig felülről, akár az égi, akár a társadalmi magasságokból kell alászállnia; márpedig manapság a felsőbb osztályokban kevesebb a hit, mint a népben, melynek Isten megígérte, hogy a türelmesen elviselt szenvedéseiért egy napon bejut a mennyek országába.

Az emberek idővel elvesztik azon képességüket, hogy meglássák a napos oldalt, pedig az mindig létezik.