Nekem úgy tűnik, hogy az egész természet annak a szellemnek a műve, melynek a saját létünket is köszönhetjük. Ha valóban a szemünk előtt tartjuk a gondolatot, hogy ugyanarról az értelemről van szó, ugyanarról a teremtő erőről, mely a külső természetben és a saját gondolkodásunkban, érzéseinkben is megnyilvánul, akkor úgy éljük meg a természethez való kapcsolatunkat, mint létezésünk nagy harmóniájának részét, nem pedig úgy, mintha egy igen erős hatalom szellemiségének anyagi következménye lennénk.