Ha én bele tudok nézni esténként a saját tükrömbe, akkor másoktól is ezt kapom vissza. Mindenki azt a kisugárzást és energiát kapja, amit ő ad másnak, de csak azt adhatja, ami benne van. Mert mindig azt kapjuk vissza, amit önmagunk adunk.

Minden hiba hihetetlenül ostobának tűnik, ha más követi el.

S nem a világi jókat megtagadni,
De józan ésszel vélek élni tudni
A bölcsességnek titka és jele.

Sokszor elmondták már, hogy nem könnyű látni annak az értékét, ami állandóan a szemünk előtt van. A távolság és a vágy kellenek hozzá.

Aki eltör valamit, hogy megtudja, mi az; az letér a bölcsesség útjáról.

Az az út, amelyen a legkisebb kitérő nélkül végigmennek, sehová sem vezet. A hegyre csak egy kicsit mássz föl, hogy kipróbáld, hegy-e. A hegytetőről nem láthatod a hegyet.

Sem igaz, sem jó nincs másként, csak részben; rosszal és hamissal vegyest.

Aki magában nem bízik, legokosabban teszi, ha hallgat.

A természet szerény, mert számunkra mindig annyit mutat magából, amennyit éppen látunk belőle.

Egyetlen pillanata a magánynak, az önismeretnek, mikor legyőzted a hiúságot, többet adott neked is, az emberi világnak is, mint minden mutatvány, mellyel a világ előtt illegetted magad.

A rágalom elleni védekezés művészete: nem törődni vele. Harcba szállni vele káros és a legelőnyösebb esetben is hátrányos.

Sok baj ellen a legjobb orvosság, ha nem nyúlunk hozzá, akkor magától elmúlik.

Az ember hibái mintegy folytatásai erényeinek. Ha az erények tovább tartanak, mint kellene, ha nem akkor mutatkoznak meg, amikor kellene, és nem ott, ahol kellene, akkor hibák.

Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának,
minden úgy tűnne fel az ember előtt,
amilyen valójában: Végtelennek.

Minden mindenből ered, és minden mindenné válik.