Napfényben, jómódban minden csupa virág, de eljönnek a borús napok, eljön a gyász novembere, mikor egyszerre kihűl az ember szíve és otthona, bizony félelmesen ki tud hűlni a szellem tiszta, vigasztaló fénye híján.

Nyerni fogunk rajta, ha élvezeteket áldozunk föl, hogy fájdalmakat kerülhessünk ki.

Az ember mindig látja minden kellemetlenségét jelen helyzetének, de semmit sem lát azokból, amelyek abban a helyzetben várnak rá, ami után vágyakozik.

Azok a dolgok, amelyekre leginkább áhítozunk, nem történnek meg; vagy ha megtörténnek is, nem abban az időben és nem olyan körülmények között, amikor szertelen örömet okoznának.

Legyen erőd lent
hagyni, amit nincs erőd
följebb emelni.

A fesztelen báj olcsó trükk: vízben megcsillanó napfény, amin megakad a szem, egy másodpercre elvonja a figyelmet, de ennyi is elég, hogy ne lássuk - nemegyszer végzetesen - az utunkba kerülő sziklákat.

Minden csodák közt legnagyobb, hogy a
Valóságos csodák természetessé
Lehetnek - sőt, azzá kell lenniük.

A legbölcsebb ember is húzza meg magát szerényen. Mert miből áll a nagy bölcsessége? Talán abból, hogy legfeljebb egy félrőffel tovább lát a másiknál, a közönséges eszűnél, egy félrőffel, egy olyan horizontba, amely egy billió mérföldre terjed. Az egész mély látás csak egy valamivel kisebb vakság. Hát érdemes ezért a csekélységért annyi hűhót csinálni? Szétosztályozni az embereket, hogy ezek az okosak, emezek a nem okosak, azok a bolondok, mintha a mákszemeket szétraknák: kis mákszemek, nagy mákszemek.

A folyamok is úgy mennek, ahogy mennek, és nem úgy, amint az emberek szabályozzák őket.

Néha, ha belegondolok, hogy jelentéktelen dolgok milyen súlyos következményekkel tudnak járni, elfog a kísértés, hogy kijelentsem: jelentéktelen dolgok nincsenek.

Ha tudnánk, milyen keveset foglalkoznak velünk, talán nem idegeskednénk olyan sokat azon, mit gondolnak rólunk mások.

Ha udvariasan és megértően viselkedünk másokkal, filléreket fektetünk be, és egy vagyont kapunk vissza.

Nem akkor leszünk magabiztosak, ha mindig igazunk van, hanem akkor, ha nem félünk a tévedéstől.

Ha az ember minden elvárásnak eleget akar tenni, minden bizonnyal túlbecsüli saját képességeit.

Irigységünk mindig tovább tart, mint azoknak a boldogsága, akiket irigylünk.