A remény a legerősebb gyökér. És az, hogy valamit még tenned kell magaddal, másokkal! Ha hív egy belső hang: Állj föl! Szükségem van rád! Sok embert megmentett a szeretet. És az, ha fölismerte élete értelmét. Az ilyen a viharban állva marad. Vagy elesik ugyan, de föláll! Biztos, hogy föláll, mert tartják fölülről a gyökerei! Egész biztosan tapasztaltad ezt már.

Ha nem találod meg, amit keresel, akkor boldogtalan vagy - de ha megtalálod, akkor is boldogtalan vagy. Sőt, jobb, ha nem találod meg, mert ha megtalálod, akkor az még nagyobb szenvedés, ezt ne feledd. Ezt már a pszichológusok is felismerték; mi nem is akarunk valójában eljutni a célhoz, mert amint odajutunk, rögtön látjuk, hogy semmi értelme. És ettől teljesen megsemmisülsz. Téged a remény tart életben. És mi a remény? Egy álom. Jobb, ha nem érsz oda, mert így legalább megmarad a remény, legalább nem jössz rá, hogy az egész életed céltalan.

Annak, aki ma hal éhen, mit használ a jövő évi ebédben való reménykedés? A hit a lélek tápláléka, nem a testé.

A reménység, mint a hit, mindenekelőtt bátor, és attól sem riad vissza, hogy nevetséges legyen. A remény veresége nem kétségbeeséshez, hanem rezignációhoz vezet, és az olyan ember rezignációja, aki valaha reménykedett, mindig megőrzi a reménység erejét.

A remény olyan védtelenül áll az értelem törvényszéke előtt, hogy állandóan bizonyítékokat, megerősítést kell keresnie.

Az elhaló erőkben megsejtjük, sőt megpillantjuk a végső soron a jövőre készülő erőket, az alkonyban megsejtjük a hajnalpír reménységét. Lelkileg úgy kell hozzáállnunk az emberiség fejlődéséhez, hogy minden új keletkezésében meglátjuk: az, amit valaha megalkottak, rommá válik, de tudjuk, hogy a romokból új élet sarjad.

Az emberek csak azért hisznek, mert szükségük van a remény ópiumára.

Nem kell soha reményvesztettnek lennünk, mert soha nem törünk javíthatatlanul össze.

Éjszaka jön, százötven éves éj.
S ki éjben születik majd, mit csináljon?
Dolgozzék, imádkozzék, tűrjön, várjon,
S a sírba is reménysugárral szálljon,
Ha könnyel sózott kenyerét megette.
Mert változnak a csillagok felette.

Azt hiszem, minden, ami elmúlt, elenyészett, egy új folyású idő kősziklái maradnak csak. Alapok, amelyekre telepedhet az új élet: a moha, a zuzmó.

Egy remény nélküli világ az maga a pokol.

A remény azt jelenti, hogy az ember úgy érzi, van esélye valamire.

Minden reggel, amikor kinyitod szemed, és tüdődet megtöltöd levegővel, Isten téged a változás egy újabb lehetőségével ajándékoz meg.

A remény kulcsfontosságú tényező. Nélküle semmik vagyunk. A remény formálja az akaratot, az akarat pedig a világot.

Talán majd lesz még egy perc,
Talán újra szeretsz?