Semmi sem olyan káros, mint az irreális reménység.

Dörömbölök szívetek kapuján
s egyszer a szívetekbe érkezem talán.

Az élet a csodáké, a sorsé, s megrendülni nem szabad sem az életen, sem a csodákon, sem a sorson.

Az élet örök reménysége a jobb jövőben. Van, aki a jobb jövőn jobb anyagi helyzetet ért, van, aki erkölcsi sikereket. Megint mások, és ezek vannak többségben, ezt is, azt is. Egy dolog különbözteti meg az embereket egymástól, az, hogy tevékenységükben mi az elsődleges: az erkölcsi vagy az anyagi ösztönző. És ebből következik, hogy egyesek élni szeretnek, mások az életet szeretik.

A természet változásával az ember mindig várja, hogy valami megváltozik az életében.

Nincs okom félelemre. Mi mindentől meghaltam már és mi mindentől újból feltámadtam.

Pszichénk olyan, mint a kaleidoszkóp, amelyben egy apró mozdulat hatására minden megváltozik. Éppen ezért nincs reménytelen helyzet, mert egy kis lépés is hatalmas változást eredményezhet.

Isten háta mögött találjuk meg a reményt - a mindig megújuló, romlatlan és könyörtelen természetben.

A szeretet olyankor nyújt vigaszt és megnyugvást, amikor arra a leginkább szükség van. Reményt ad, amikor úgy érezzük, már egy szemernyi sincs.

Látom, hogy felebarátaim nagy tömege nincs jobb körülmények között. Látom, hogy sok-sok férfi és még több nő járja élete útját lemondás és nélkülözés közepette. Nem tudom, miért kellene nekem a csekély számú kiválasztott közé tartoznom. Hiszek abban, hogy a remény és a napfény a komisz sorsot is megédesíti. Hiszek abban, hogy ez az élet nem minden: sem kezdet, sem vég. Hiszek akkor is, amikor reszketek; akkor is bízom, amikor sírok.

A szív, amelyet bánat terhe nyom, a legkisebb reménybe is belekapaszkodik.

A remény smúzol nekünk. Az igazság nem is tud rólunk. Csak van, rendíthetetlenül, mint egy katedrális.

A lepke a hernyó jövője.

Legalább keressem, amire vágyok,
bár nincs,
az örökös ifjuság italát.

Egyetlen küzdelem sem reménytelen, míg véget nem ér.