Az élet örök reménysége a jobb jövőben. Van, aki a jobb jövőn jobb anyagi helyzetet ért, van, aki erkölcsi sikereket. Megint mások, és ezek vannak többségben, ezt is, azt is. Egy dolog különbözteti meg az embereket egymástól, az, hogy tevékenységükben mi az elsődleges: az erkölcsi vagy az anyagi ösztönző. És ebből következik, hogy egyesek élni szeretnek, mások az életet szeretik.

Az emberi élet szánalmasan rövid ahhoz, hogy az ember felismerje, mi érdekli valóban. Ifjúkorban bűnös könnyelműséggel tékozoljuk az időt.

Mivel fizetem meg kínjaidat, amit miattam kellett elviselned, fájdalmadat, amely semmivel sem kisebb az enyémnél? Hogy segítsek neked elviselni a terhet, amelyet gyenge vállaidra vettél? Hogyan támogassalak az embertelenül nehéz úton, amelyre gondolkodás nélkül léptél nyomomban? Mit tennék, hová lennék, hogy élnék határtalan, önfeláldozó, tiszta szerelmed nélkül?

Felejtsük el és ne emlékezzünk többet arra, ami elmúlt. Ne legyen se szemrehányás, se mentegetőzés.

A természet változásával az ember mindig várja, hogy valami megváltozik az életében.

A lélek sokkal jobban fáj, mint a seb.