Egyetlen voltál e világon s múlhatatlanul örök.
Elmentél? Igen. Te messze jársz, s én itt ringatlak az ölemben
s ha fáradt leszek, átadlak a fiamnak s ő így tovább
itt voltál s nem tűnhetsz el többé a szívünkből és a szemünkből.
Vannak órák, mikor a dolgok levetik álarcaikat, mikor a szögletek letompulnak, s a sebek észrevétlenül begyógyulnak a csöndben.
Ha elmész,
az a te dolgod.
Az ember szive alatt hőforrások van-
nak elrejtve ezt néha a szerelem
mélységének is nevezzük.
Boldogtalanabb lennél nélkülem
s én szegény árva lennék nélküled.
Semmiről sem akarlak
meggyőzni
élj szíved törvénye szerint
szorongás és pátosz nélkül.
Szerettelek nagyon
s folyvást kerestelek
de nem találtalak
a zord egek alatt.
Azt mondják
nagy bűn az én örökös nyugtalanságom.
Mindig mást kívánok, mint amit adnak, mindig
másfelé tartok, mint amerre irányítanak.
Balga kezem
utánad nyúl
a sötétben
s a fényben
lehunyom szemem
hogy ne lássalak.
Nem hallod te már
fáim susogását
rigóim füttyét
macskám dorombját
ajtóm nyikordulását
nem hallod bár
mind rólad beszél.
S ha kívánod
odaadom
mindenem
mert te
egyedül
kárpótolsz
mindenért.
Hogy kit szerettél már előttem,
hajód kinél és hányszor
kötött ki,
nem kérdezem.
Bontsd ki vitorláid és röpülj.
Ne szánj meg, ha sírnék miatta.
Szívemnek a legfőbb jót
a te szíved adta.
Szeress valakit.
Nekem nincs senkim.
Akit szerettem
az éjjel megcsalt.
Ellenfele vagyok magamnak és testvére ellenségeimnek
az elítéltnek segítem vonszolni keresztjét
közben egy mély álom vizén ringat a szél
s csukott szám a Te csókod ízét őrzi.
Miért nem tekintesz vissza
legalább egy gyöngéd pillantásra?
Felkelt már a nap, sugarai
fénnyel ragyogják be homlokom
de nem pótolják csókjaid tüzét.