Nincs olyan dolog, amit ne tennék meg érted. Minél nagyobb ostobaság, annál szívesebben.

Ha bármit is megtanultam az életről és a szerelemről, az az, hogy ezek törékeny dolgok, és bármelyik pillanatban véget érhetnek.

Nem tudnál semmit tenni ezen a világon, amiért én megutálnálak.

A szerelem nem egy kis etyepetye egy kieső szobában. Hanem olyasmi, amiért az ember él és meghal.

Nem lehetsz sikeres az életben, ha nem dolgozol meg érte.

A hiánytól a szív csak még jobban reménykedik.

Tanácsokat adni sokkal könnyebb, mint elfogadni őket.

Minél többen tudnak egy titkot, annál nagyobb az esélye, hogy kitudódik.

Ha nem lennének választási lehetőségeink, akkor nem lenne értelme az életnek.

A remény azt jelenti, hogy az ember úgy érzi, van esélye valamire.

Álmok, álmok. Bennük járok; bennük élek. Velük csapom be magam. Csoda, hogy egyáltalán képes vagyok még érzékelni a valóságot.

A múltunk épp eléggé nyomot hagy rajtunk, felesleges lenne még a jelenbe is belekeverni. Én szívesebben nézek előre, mint hátra.

A hosszú élet titka, hogy az ember nem rohan a dolgok elébe, és mindent alaposan kiélvez.

Milyen igazságtalan minden! Másoknak miért lehet tökéletes élete? Miért lesznek csodálatos civilizációk az enyészeté? Miért születnek egyesek alig pár percre erre a világra, s hagyják el rögtön megint? Miért vergődöm én létemnek kegyetlen csapdájába zárva? Szolgálom a szerelmet egy örökkévalóságon át szeretetlenül.

Rengeteg bocsánatkérés elhangzott, de mint rájöttem, ez így szokott lenni, ha szeretik az embert. Akkor megbocsátunk és továbblépünk.