A "hogyan csináljunk jó interjút" szabályai hasonlítanak a "hogyan csípjünk fel csajokat" szabályaihoz.

Hazug érv, hogy tessék elkapcsolni, ha nem tetszik. Az emberek sodródni szeretnek. Ha megadjuk nekik a könnyebb utat, akkor arra indulnak. Nem is a műsort, mint inkább a televíziót nézik. A doboz egy olyan villózó kép, mint a tűz. Kikapcsolsz, amikor ülsz előtte és bámulsz bele. A lezsibbadt állapot pedig tökéletes ahhoz, hogy átadjanak a nézőnek logókat, dallamokat. Egy fogyasztói kultúrát, érzetet, amely szerint a kefirtől egészségesek, a nagyobb tévétől boldogabbak lesznek. Azt hazudják, hogy a boldogság megvehető. Miközben tudományos tény, az emberek boldogabbak azon országokban, ahol alacsonyabb a fogyasztás.

Nincs távirányító-demokrácia. A gyerekeink nem tehetik meg, hogy nem nézik az aktuális reality-t, mert a közösségeikben ők elszigetelődnek.

A média egy hatalmi ág. A jó és a rossz fogalmak helyére a heti nézettségi adatok kerültek. Háttérbe szorult az igazság és előtérbe került az érdekesség, majd ez is másodlagossá vált, ma a tálalás a leglényegibb elem.

Az üzletek csak a fiatalokat célozzák meg, vagy az olyan idősebb embereket, akik küzdenek az öregség ellen, és karcsúak akarnak maradni.

A tévé minden kocsmában olyan, mint a nap: meghatározza a vendégek tekintetének irányát, és azt is, miről beszélnek.

A jól informáltság és az információdömping általi letaglózottság... nem ugyanaz.

Hollywoodban egy lány erénye sokkal kevésbé fontosabb a frizurájánál.

Kinyírnak a vírusok, lefagyott a gépem,
megette a kék halál a Windowst egészen.

Jelenleg a számítógépek egyetlen előnye velünk szemben a gyorsaságuk, az értelemnek ugyanis a legcsekélyebb jelét sem mutatják. Ez nem meglepő, hiszen jelenlegi számítógépeink egyszerűbbek, mint egy primitív földigiliszta agya, amely faj nem éppen szellemi teljesítőképességéről ismert.

Az az ember, akinek van papírja, ceruzája és radírja, valamint hajlandó merev szabályokhoz ragaszkodni, gyakorlatilag egy univerzális számítógép.

Egy olyan világban, ami odáig jutott, hogy a McDonald`s alacsony zsírtartalmú öntettel árulja a salátát, bármi megtörténhet.

Az újságírói tevékenység az embert kimeríti tán, el is aprózza, de összeköti az olvasóval és alkotni tanítja a költészetben is.

A tévé a proletárok ópiuma, az alsóbb néprétegek kábítószere, magára valamit adó ember száműzi otthonából.

Könnyűnek tűnik talán, de napról napra nehezebbnek bizonyul, hogy olyan feladatot eszeljünk ki, amit egy emberi lény gyorsabban tud megoldani, mint a világ összes számítógépe együttvéve.