A mai napi bölcs mondásom nem az lesz, hogy az információ hatalom, hanem az, hogy az információ megosztása hatalom. Szerintem az emberiség történelme során rendszeresen beigazolódott, hogy az információ, a tudás megosztása egyre nagyobb hatalommal jár, és hogy azok a társadalmak, amelyek visszatartják az információt, óriási károkat okoznak saját maguknak.

Amióta van televíziónk, rengeteget tanulok. Minden egyes alkalommal, ha valaki bekapcsolja, azonnal átmegyek a másik szobába, és előveszek egy könyvet.

A környezet megváltoztatásával a média egyedi arányokat létesít érzékeink között. Bármely érzékünk kiterjesztése megváltoztatja gondolkodásunk és cselekedeteink módját - a világ észlelésének a módját. Ha ezek az arányok változnak, az emberek is változnak.

Egy meghallgatáson soha nem a legjobb színész nyer. Soha. Különösen a tévében nem. Az kapja meg a munkát, aki képes rá, hogy mindennap megbízhatóan teljesítsen.

Jobb egy kiváló sorozat hat-hét főszereplője közül az egyiknek lenni, mint egy közepesen jó sorozat egyetlen sztárjának.

Mi itt Hollywoodban időnként tényleg egy másik valóságban élünk, és ez szerintem jó. Mi már akkor nyíltan beszéltünk az AIDS-ről, amikor mások csak suttogtak róla, és felemeltük a szavunkat a polgári jogokért, amikor ez nem volt igazán népszerű téma. Tudják, sokszor mi vagyunk azok, akik felhívják a figyelmet a fontos kérdésekre.

Nincs olyan alkotó vagy politikus, akinek a híre a sajtó, a rádió, a tévé segítsége nélkül manapság eljutna a közönséghez. Sem Pavarottiról, sem Madonnáról, sem Clintonról nem tudnánk semmit, ha nem szólna róluk a média. Az oktatáson, nevelésen kívül ez a modern kor egyetlen eszköze, amellyel valóban befolyásolhatjuk az emberek érdeklődési irányát, viselkedésüket és véleményüket.

A népszerűség kényes virág, a balszerencse és a rossz sajtó könnyen elhervasztja.

A fejlődéssel hatalmas információtömeg vált könnyen elérhetővé. Az információk elérhetősége lényegében érdektelenné tette az ismeretek iskolában történő megszerzését. Az információk kezelése, rendszerezése, szűrése és felhasználása végül is a tanulás maga vált fontos tudássá.

Ismerek olyan tévés hírességeket, akik ingerültek lesznek, ha nem engedik őket a sor elejére, ha nem kezd mindenki rögtön velük foglalkozni, ha nem biztosítanak számukra különféle előnyöket, pusztán azért, mert ők rendszeresen láthatóak abban a dobozban, amit tévének hívnak. Én nem hiszem, hogy az, ha valaki a képernyőn szerepel, többet érdemel, mint bárki más.

A papír hatalmasabb lehet bármilyen fegyvernél.

Egy ország annyit ér, amennyit a sajtója.

Az interneten való cseteléskor tőlem óriási távolságokra lévő emberekkel olyan bizalmas viszonyba kerülök, amilyenbe egy piaci bevásárlás közben, a kapu előtt, vagy a törzskocsmámban nem kerülhetnék, mert a szégyen, a gátlások és a valós emberek közt meglévő természetes távolság ezt megakadályozza. Ez különös bizalmasság, paradox bizalmasság: mélység közelség nélkül és fordítva.

Az újság akkor jó, ha hangjában meghalljuk a magunkét is.

Amikor a tévét bekapcsoltam, lekapcsoltam saját magamat, s amikor a műsor befejeződött, én még nem lettem önmagam, betolakodott álmomba is. A rádióm hallgatott félreeső sarkában. A könyvek nyitatlanul emelkedtek asztalomon. Helyettük irodalmi másodlagosságok, nagyszerű művek halszálkává kopasztva, megrágott és kiköpött húsdarabokkal. S ami jó volt, azt sem gondolhattam végig, kioltotta a következő műsor.