Az élelmiszer-marketing terén sok döntést költségszempontok határoznak meg. Ez nem kedvez az önjelölt fantasztáknak. A költségalapú magyarázat sosem annyira izgalmas, mint egy jó kis összeesküvés-elmélet.
Könnyebb elviselni vagy tudomást sem venni a túlbonyolításról, mint megküzdeni vele.
A túlságosan sok információ maga alá temet minket. Tisztánlátás helyett zavart eredményez.
Az elégedetlen ügyfelek a cégek igazi rémálmai, ám jelentőségük sohasem volt olyan hangsúlyos, mint manapság, a közösségi média korában, ahol a felháborodott panaszok és sérelmek fertőzésként hatnak a cégekre.
A zűrzavar és a káosz a tervezés kudarca, nem az információ velejárója.
A hatékony írásbeli kommunikáció titka egyszerű: beszédes legyen. Írás közben képzeljük magunk elé azt, aki majd levelünket vagy jelentésünket olvassa! Legyünk közvetlenek! Engedjük el magunkat!
A kukkolásra épülő virtuális világban óriási üzletté vált a vonzó módon tálalt szadizmus.
Mivel a világban túl sok az információ, a rejtélyek könnyen felcsigázzák az emberi képzeletet.
Minél misztikusabb valami, annál kíváncsibbak vagyunk; ha keveset tudunk, akkor sokat képzelgünk. Ha a néző csupán a kép részleteit látja, a fantáziáját használja, hogy elképzelje a többit. A modern reklámipar sok milliárd dolláros üzletet épít erre az ismeretre.
A technológia nem változtatja meg és nem teszi durvábbá a fegyveresek által elkövetett erőszakos cselekményeket. A propaganda célja ugyanaz marad: félelmet kelteni az ellenségben és lelkesíteni a potenciális híveket.
Számunkra a Facebook, a YouTube és az Instagram jelenti a valóságot, nem pedig egy olasz szabadúszó újságírónő beszámolója, aki képes lenne az életét adni az igazságért.
Semmilyen propaganda vagy média nem tudna tömegeket mobilizálni, ha nem játszana rá a közösségi képzeletben meglevő álmokra vagy félelmekre.
Az információ egy befőttesüvegnyi légy, és amikor letekered az üvegről a tetejét, a legyek szétrajzanak, és sok szerencsét neked, ha újra össze akarod gyűjteni őket.
Mindenki a telefonjával van elfoglalva. Az emberek szavakkal igyekeznek kitölteni életük ürességét.
Túlságosan rohanunk. Túl gyorsan beszélünk. Túl gyorsan gondolkodunk, már ha gondolkodunk! Mailezünk, SMS-ezünk, és az üzeneteinket nem olvassuk el újra, nem figyelünk a helyesírásra, megfeledkezünk az udvariasságról. A dolgok értelme vész el.