Elkoptak, vagy nincsenek is sztárok, csak annak kikiáltott emberek, akiknek a botrányairól szól a hír. Olyanokról állítják, vagy állítják egyesek magukról, hogy médiaszemélyiségek, akiről meg sem lehet mondani, mik. Ki tudja, hány egyszer használatos, eldobható, teljesítmények nélküli "sztár" volt és van, akik hetente szerepelnek az úgynevezett sztár-magazinokban. Talán elkövetkezik egy időszak, amikor megint a munkával, teljesítménnyel kiharcolt eredményekről esik szó.

Az embereknek érezniük kell, hogy a műsorvezető számára semmi nem fontosabb annál, amit éppen közöl. Azt kell sugározni, hogy a világ legérdekesebb és legfontosabb dolgát mondjuk - és ez tényleg így van. Ha én másként érezném, akkor miként várhatnám el a nézőktől, hogy figyeljenek?

Hogyhogy nem szereted az internetet? Ez olyan, mintha azt mondanád: "Nem szeretem a kényelmes dolgokat. És a könnyűeket. Nem szeretem, hogy egy gombnyomással hozzáférhetek az emberiség eddig felhalmozott tudásához. Nem szeretem, ha valami könnyű. Nem szeretem a tudást."

A televízió a leggonoszabb dolog a bolygón.

Az újságírás hatalom, amellyel meg kell tanulni élni, és nem visszaélni!

Négyéves koromban azt hittem, hogy ami a Tévében van, az mind csak Tévé, aztán ötéves lettem, és Anya nem hazudta, hogy egy csomó belőle igazi dolgok képe, és a Kint teljesen igazi. Most itt vagyok Kintben, de kiderül, hogy egy csomó belőle nem is igazi.

A reklámok hamisak azért, amit megmutatnak, de még inkább azért, amit elrejtenek.

Az embereknek eltolódott a realitásérzékük. Nap mint nap ráragadnak a képernyőre, nézik a szappanoperákat, a filmeket, a híreket, a pop-sztárokat. Megváltozik a valódi értékek megítélésének képessége, erősnek képzelik magukat. De valójában ők lélekben már halottak.

A bulvár számomra olyan, mint egy katasztrófafilm: csak akkor szórakoztató, ha nem vagyok benne.

A televízió, a számítógép és az internet a modern világ szellemi táplálékai. Nélkülük nemcsak íztelenebb lenne az élet, de olyan tápanyagokban is könnyen hiányt szenvedhetünk, amelyek az egészséges mentális fejlődés nélkülözhetetlen elemei.

Úgy támaszkodunk az internetre, mint részeg ember a lámpaoszlopra: csak megerősítést keresünk a nézeteinkhez ahelyett, hogy hagynánk, hogy az eligazodásban segítsen.

Az emberek ugye folyamatosan aggódnak a kormányzati cenzúra miatt, de tulajdonképpen az interneten saját magunk végezzük a legnagyobb cenzúrázást, amikor csak egyfajta irányultságú csatornából tájékozódunk.

A "negatív reklám jó reklám" butaságát sokszor hallottam már. Ez de facto nem igaz. A negatív reklám az azt jeleni, hogy említenek téged, hogy szóba kerülsz, de a hozzá vezető és az onnan eljövő asszociációs utak, azok nagyon nem mindegy, hogy hova visznek el egy vásárlót.

Soha nem szabad belekeverni a sajtót abba, ami csak a tárgyalóteremre tartozik.

A jó hírszerzés azt jelenti, hogy valaki a lényegtelen adatok óriási halmazában is meglátja a szándékosságot, majd pedig mindezeket a különálló információkat a várható történésekre vonatkozó koherens előrejelzésekké alakítja.