Új helyzetekben mindig azok a legnehezebben betartható szabályok, melyeknek a magyarázatával senki sem fárasztja magát (vagy amikre nem lehet ráguglizni).

Amikor észreveszed, hogy a srác másképp néz rád, amikor megcsillan valami a tekintetében. Abban a percben tudod, hogy a teljes figyelme rád összpontosul.

Hogyhogy nem szereted az internetet? Ez olyan, mintha azt mondanád: "Nem szeretem a kényelmes dolgokat. És a könnyűeket. Nem szeretem, hogy egy gombnyomással hozzáférhetek az emberiség eddig felhalmozott tudásához. Nem szeretem, ha valami könnyű. Nem szeretem a tudást."

Ha mentegetőzéssel és bocsánatkéréssel töltenénk az időnk, valahányszor egymás lábára lépünk, nem jutna időnk a barátságra.

Még szobanövényünk sincs. Rajtunk kívül semmi sem él meg ebben a házban.

Nem hiszem, hogy jó lennék ebben. Ebben a fiú-lány dologban. Nem bízom senkiben. Senkiben. És minél fontosabb számomra valaki, annál biztosabb vagyok benne, hogy rám un, és lelép.

Tégy úgy, mintha jobban tetszenél neki, mint ő neked. Olyan ez, mint autót vásárolni - képesnek kell lenned rá, hogy bármikor kiszállj.

Annak, aki kocka akar lenni, jobban kell szeretnie a kitalált világokat az igazinál.

Ha a testvérünkkel bújócskázunk, azzal az a gond, hogy időnként megunja, és nem keres tovább bennünket.

Automata sebváltóval megtanulni vezetni olyan, mint lányfekvőtámaszt csinálni.

A művészetnek nem muszáj szépnek lennie; azt kell elérnie, hogy érezz valamit.

Én csak egyetlen módját tudom egy lány becserkészésének: feltűnően jól kell kinézni egyenruhában.

Nincs okunk azt hinni, hogy valaha megszűnik a szerelmünk. Viszont minden okunk megvan azt hinni, hogy nem fog.

Ha nem tudod megmenteni a saját életedet, akkor érdemes egyáltalán a megmentésre?

Azt hiszed, ha erősen átölelsz valakit, akkor közelebb hozod magadhoz. Azt hiszed, olyan erősen tudod szorítani, hogy még akkor is érzed magadon, ahogy neked nyomódott, amikor kibontakozol az ölelésből.