Fel kell hagynunk azzal, hogy a tiszteletre méltóbb hírességeket mágikus jelenéseknek lássuk, akikhez csupán passzív hódolattal vagy tolakodó kíváncsisággal lehet közelíteni. Egyszerű emberek ők is, akik kemény munkával és átgondolt stratégiával értek el kiemelkedő eredményeket. Esettanulmányokként kell rájuk tekintenünk, amelyeket darabjaira szedve tüzetesen elemeznünk kell, nem tévesztve szem elől az alapvető kérdést: "Mit hasznosíthatok ennek az embernek a példájából?

Leginkább akkor irigylünk valakit a sikereiért, amikor alig tudunk valamit arról, hogyan jutott el odáig. Ha a média kicsit jóindulatúbb lenne, nem mitikus tényekként tárná elénk mások eredményeit, nem sajnálná az időt és az energiát, hogy alaposan kivesézze, pontosan milyen áldozatokat kellett meghozni az eredményekért. A sikert sikerre halmozók történeteit olyan esettanulmányokként mutatná be, amelyeket megérthetünk és a gyakorlatban követhetünk.

A hírnév olyan hatalom, amelyet a rajongók láthatatlan hadserege hitelesít. Amikor nem vagyunk hajlandók nevetni egy celeb viccén, vagy tehetségével kapcsolatban fenntartásainkat hangoztatjuk, akkor nem pusztán egyetlen személlyel kerülünk szembe, hanem a teljes rendszerrel is, amely felkente őt: a hozzáértő zsűritagokkal, akik díjjal jutalmazták, emberek tízezreivel, akik legújabb albumát megvásárolták, a patinás magazinokkal, amelyek címlapjukra tették arcmását - mindezek részei annak a láthatatlan, de nagyon is hatásosan működő erőnek, amelyet egy híres ember a maga hasznára tud fordítani, amikor találkozik valakivel egy buliban, vagy amikor egy tisztviselővel kell egy ügyet elintéznie.

Aki egyszer felmegy a színpadra, az önként vállalja, hogy céltábla lesz.

A vélemény szabad csupán, a hír pedig maga a "megtörténés", a lehetőségig pontosan visszaadott valóság.

A filmkészítés csapatmunka, mozaikok aprólékos összerakása, és csak a végeredmény számít.

A sajtónak mindig az lesz a legnagyobb erénye és egyszersmind a legnagyobb hibája, hogy meg akarja lepni az olvasóit.

Az internet is csak addig olcsó, ameddig senki nem törődik a hitelességgel és a minőséggel.

A médiumok áthatják a jogi környezetet. Az internet, a Facebook, a YouTube korában nem létezik elfogulatlan esküdtszék.

A világ a szemünk láttára uniformizálódik; a telekommunikációs eszközök egyre fejlettebbek lesznek; a lakásokat újabb és újabb háztartási eszközök népesítik be. Az emberi kapcsolatok fokozatosan ellehetetlenülnek, és ettől azoknak a történeteknek a száma is lecsökken, amelyekből felépül egy ember élete. És lassacskán kibukkan a halál arca, teljes pompájában. A harmadik évezred csodálatosnak ígérkezik.

A világnak sok mindenre van szüksége, de többletinformációra aztán biztosan nem.

Az internet egy új világ, ami mindenki számára lehetővé teszi a kommunikációt, az információcserét, és mindemellett tökéletes piactér, ami felgyorsítja mindenkinek az életét. Szóval, az internet számomra az emberiség eddigi legnagyobb találmánya.

Ha akad egy jó forgatókönyv, a többi már lassacskán felépül magától.

A közösségi média olyan, mintha lenne egy újságom, csak veszteségek nélkül.

Oknyomozó újságíró sem nem hisz, sem nem kételkedik a forrásaiban. Végighallgat mindent, aztán bizonyítékot keres. Ha talál, ír. Ha nem talál, akkor vagy nem ír, vagy figyelmezteti az olvasót, hogy ezt bizonyítékok híján írja.