Megélhetési humoristaság nincsen, mert az rányomja a bélyegét magára a kedvedre, a tevékenységedre. Mindig szerelemből kell csinálni, akkor is, ha már meg is élsz belőle. Az indíttatás a lényeg. Aki híres akar lenni, meg gazdag, és ezért akar humorista lenni, az mind hoppon marad. Ez egy érzékeny dolog. Ezt tényleg nem lehet pénzért vagy népszerűségért csinálni. Ezt kizárólag tényleg csak azért lehet csinálni, ha neked jólesik, hogy röhögnek. Rengeteg felület áll rendelkezésre, hogy önjelölt sztár legyél, nem a humoristaság az.
Kicsi ország ez, kevés hírességgel, így óhatatlanul példát mutatsz valamivel, ha akarsz, ha nem. És ha kövérként tündöklöm, majd a fogyás után visszahízom, akkor a többi túlsúlyos gondolhatja, hogy ez így normális, visszaállt a normál állapotába. Egy kövér család azt mondhatja otthon: "Dombóvári is visszahízott, rosszabb lett neki ettől? Ugyanúgy ott van a tévében." Ezért mennek és kirabolják a hűtőt. Akkor én ártottam. Finoman, nem offenzív módon, de én azt szeretném mondani a túlsúlyos társaimnak, hogy nem szabad kövérnek maradniuk.
A rendező olyan, mint egy szivacs: nem azért van, hogy a karaktereket a maga képére formálja, hanem hogy olyan összetett filmet készítsen, amilyet csak lehetséges.
A cenzúra nem eredményezhet mást, mint tudatlanságot.
Az amatőr újságírásból szinte sohasem lesz profi újságírás, viszont komoly bajba sodorhatja az embert.
A világháló olyan, mint a fekete lyuk, mindent beszippant, és visszazúdítja rád.
Kevesebbet hallgassunk a médiára és többet a szívünk mélyéről jövő halk hangokra!
Ne hagyjuk, hogy a hirdetések mondják meg, mit akarunk és kik vagyunk! Ne hagyjuk, hogy magával ragadjon az esztelen fogyasztás! Ne váljunk olyanná, aki pénzt költ olyasmire, ami nem nagyon kell, csak hogy imponáljon olyanoknak, akiket nem igazán szeret.
A filmekben szándékosan mutatnak mindenféle butaságot a feszültségkeltés érdekében.
A mai közösségi média kizárja a dolgok mély megélését, mert mindig jön a következő poszt.
Az emberek nem akarnak 8-9 dollárt kifizetni, hogy olyan problémákat lássanak, amikkel maguk is küszködnek. Azért fizetnek, hogy elmeneküljenek azok elől. Ezért néznek szappanoperákat.
Ne a filmekből és a tévéből tanuld az életet!
A mai tévében nincs rá idő, hogy valamit értelmesen kifejtsen az ember, egy perc már soknak számít.
Amikor megkérdezték, miért szép az újságírói pálya, azt találtam válaszolni, és ez napjainkban kísértetiesen be is igazolódik, hogy azért szép, mert mint szakma, időnként megadja az embernek azt az érzést, hogy valaki, miközben senki.
Az igazi történés nem az, amit a tévéhíradó annak tart.