Szépen artikuláló magyar ember sok van, de azt csak kevesen tudják, hogy kell üzenetet közvetíteni tekintettel, mozdulattal. Sok-sok munka kell ahhoz, amitől ez működhet.

Hollywood csillogása csábító, de valójában rettenetesen sötét, rengeteg negatív energiával.

A különböző médiumok mindig is más generációkhoz tartoztak. Vagy volt kapocs, vagy nem. Ugyanez történt a rádiónál vagy a tévé megjelenésekor is. Ha ezt belátjuk, akkor megértőbbek tudunk lenni.

Az önéletrajz valójában önmagad kutatása és feltárása. Annyira igaznak kell lennie, amennyire csak lehetséges. Ezt meg lehet tenni egy könyvben, de képtelenség megoldani egy mozinál. A vásznon alkalmazhatsz önéletrajzi elemeket, felhasználhatsz konkrét anekdotákat, de a filmek nem arra valók, hogy önmagadnak mutass tükröt, ezekben kivetítünk dolgokat. Amint az ember színészeket, helyszíneket választ és dialógusokat ír, máris csak egy verzióját kapja a valóságnak, nem pedig az igazságot.

Semmi sem kelti fel annyira a figyelmet, mint egy jó kis perpatvar.

Amit nem írnak le, az nem is létezik.

A mai gyerekek fogyasztókként jönnek a világra. Kezdettől fogva egy rendszer részei, amely teljes mértékben a gazdaságra koncentrál: a gyártásra, az exportra és a fogyasztásra. A reklám számára, amellyel - plakátokra nyomtatva vagy szemtelen jelmondatokba és vicces rövidfilmekbe csomagolva - találkozunk, nagyon sürgős, hogy a kicsinyeknek ízelítőt adjon a fogyasztói világból. A reklám szinte mindenütt jelen van, ezért gyakorol ilyen nagy hatást a gyerekekre. Újabb és újabb eszközöket és utakat, mind tökéletesebb manipulációs stratégiákat fedez fel, csak hogy elvarázsolhassa őket.

Ha a reklám nem lenne ilyen kedvelt a gyermekek körében, nem is gyakorolhatna rájuk ilyen nagy hatást. Ezért az a feladatunk, hogy felfedjük a reklám csábító stratégiáit, más szóval fellebbentsük róla a titokzatosság fátylát, amikor el akar kápráztatni bennünket. Gyermekeink beleszülettek fogyasztói társadalmunkba. Ha ezen már nem is tudnak változtatni, legalább kapják meg a lehetőséget, hogy öntudatos fogyasztókká váljanak.

Mi egy olyan marketingkísérlet vagyunk, amely alaposan félresikerült. Megtanultuk a nyelvet, amelyet gyermekként tanítottak meg nekünk, és ez a reklám nyelve volt.

A filmeknek egy emocionális utazásra kell invitálniuk a nézőket. A látványosság mit sem számít, ha nem törődünk a karakterekkel. Minden történetbe kell az emberség, a humor, az érzelem és a karakterfejlődés.

Csak az események korrekt, részletekbe menő feltárása segíthet hozzá, hogy megértsük a világot.

Az emberek szerintem a moziba nem azért mennek, hogy az igaz tényeket lássák. Egy jó játékfilm nem a tények, hanem az érzelmek szintjén igaz, és mélyen emberinek mutatja be a karaktereit.

A tudomány soha nem annyira egyszerű, mint a napilapok tájékoztatása.

Baj van, nagy a baj, ha arra nyitjuk ki a vezető hazai hírportálokat, hogy egy író arcképe néz vissza ránk rögtön a lap tetejéről. Írók, még a leghíresebbek is, csak akkor kerülnek topsztoriba, ha el találnak halálozni.

Volt egy műsorom, de nem tartott tovább fél évnél. Azt próbáltuk bebizonyítani az átlag nézőnek, hogy a kultúra, ad absurdum, akár még szórakoztató is lehet. Hogy nem csak egy szűk elit, az elefántcsonttornyukban élő értelmiségiek privilégiuma. Ez volt az elgondolás. Ami az eredményt illeti, azt hiszem, kudarcot vallottunk.