Kérdezzétek meg bármelyik középiskolás lányt, hogy szeretne-e menő lenni, és azt fogja mondani, hogy ugyan, dehogy. Pedig az igazság az, hogy ha a sivatagban haldokolna a szomjúságtól, és választania kellene egy pohár víz és az azonnal ható, szájon át bevehető, porított népszerűség között, akkor feltehetőleg az utóbbit választaná. Nem vallhatjuk be, hogy kell a népszerűség, ez a lényeg - mert akkor mindjárt kevésbé vagyunk menők. Ahhoz, hogy az ember tényleg közkedvelt legyen, úgy kell tennie, mintha annak születne, és kész, miközben a valóságban legfeljebb azzá teszi magát.

Ritkán gondolunk arra, amink van, és túl gyakran arra, amink nincs. Ez a magatartás több nyomorúságot okozott már az emberiségnek, mint az összes háború és járvány együttvéve.

Megdöbbentő, hogy milyen sokan átviszik a tegnap terhét a következő napra. Kudarcaikat napról napra magukkal cipelik, és ezzel megfosztják önmagukat az újrakezdés örömétől.

Az emberben éppen annyi rossz van, mint amennyi jó, s hol az egyik, hol a másik kerül elő, aszerint, hogy a körülmények melyiknek kedveznek.

Az ember már csak ilyen... érzelmei nagy részét félelemmel helyettesíti.

Az ember sem nem angyal, sem nem állat, s a legnagyobb baj az, hogy aki angyal akar lenni, állattá lesz.

A sikertelenek kilencvenkilenc százalékát azok teszik ki, akiknek már szokásukká vált, hogy mentségeket keressenek.

Végleges határozataink mindig oly lélekállapotból születnek, amelynek az a végzete, hogy ne tartson örökké.

Azon csodálkozom a leginkább, hogy az emberek manapság már semmin sem csodálkoznak.

Gáncsolni könnyű, méltányolni nehéz.

Ha emberekkel van dolgunk, sose feledjük el, hogy nem logikus lényekkel van dolgunk. Érzelmi lények vagyunk, akikben hemzsegnek az előítéletek, és akiket büszkeség és hiúság kormányoz.

A fösvény csupán két érzelemre támaszkodik: a szeretetre, amelyet önmaga iránt érez, és a vágyra, hogy saját érdekeit kövesse.

Mindenki ártatlan, míg be nem bizonyítják róla az ellenkezőjét.

Csak a zseni és az idióta töri át az emberek által teremtett korlátokat.

Ha be akarsz pillantani az emberek lelkébe és meg akarsz ismerni valakit, ne azt figyeld, hogyan beszél, hallgat, sír, vagy hogy megmozgatják-e a nemes eszmék, hanem azt, hogyan nevet. Aki szívből tud kacagni, jó ember.