Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él.

Ha a magas, nesztelen homokban járkálsz a strandkosarak mögött, nem láthatod a kosárban ülő embereket, de hallasz egy kiáltást vagy egy beszélgetést vagy egy nevetést, és tudod: ez az ember ilyen és ilyen. Érzed: szereti az életet, vagy: nagy vágyakozás lakik benne, vagy: egy szenvedés rejtőzik lelkében, amelyet a hangja állandóan sirat, még a nevetésében is.

Mondd meg, mivel töltöd az időt, s megmondom, ki vagy!

A legtöbb ember azzal tölti az életét, hogy menekül az elől, amitől fél.

Ha tetszeni akarunk a nagyúri társaságban, bele kell törődnünk abba, hogy sok mindenre, amit tudunk, oktatni hagyjuk magunkat olyanoktól, akik nem tudják.

Aki uralkodik a szenvedélyein, az az értelem rabszolgája.

Az átlagember boldogtalanná válik, ha öncsalásából kizökkentjük.

A világon a legrosszabb tárgyaló az az ember, aki ravasznak hiszi magát.

Minél bölcsebb és jobb egy ember, annál több jót vesz észre az emberekben.

Kétféle ember él, az igaz, aki azt hiszi, hogy bűnös, és a bűnös, aki azt hiszi, hogy igaz.

Ha baj ér bennünket, rögtön akad egy barát, aki kész megmártani szívünkben a tőrt, s még azt kívánja, hogy csodáljuk meg a markolatát.

Ha a lényeket vonzónak és jelentőségteljesnek látjuk, ez csak örömöt hozhat, míg ha a hibáikat keressük, szellemi szegénység keletkezik. Akkor állandóan rossz társaságban leszünk, és nehéz lesz képességeinket kibontakoztatni.

A legtöbb ember nem elég okos, vagy nem elég buta ahhoz, hogy boldog legyen.

Az ember az egyetlen teremtmény a világon, amely nem akar az lenni, ami.

Az ember lényege jobban kiderül a szavaiból, mint a látható lényegéből.