Te, ki már az emlékeken túl létezel,
Érd el vágyaid határait!
Testesíts meg!
Lobbanj fel lángként
és alkoss nagy árnyakat,
melynek részévé válhatok.

Éljen most a kérdésekben. Talán lassanként, észrevétlenül, egy távoli napon élete belenő majd a feleletbe.

Szeretnék valakit becézni,
ülni és lenni valakivel,
téged szeretnélek dallal igézni
és álomba ringatni el.

Maradj nyugodtan, amidőn
az asztalodhoz ül az angyal,
kezed simítsa félre halkan
a ráncokat a teritőn.

Ah! csábító szerelmek kínjai
sodortak felém napot, éjszakát -
egymáshoz futni vagy kisiklani:
örömmel egyik út sem itat át.

Most arra vágynék, hogy ne legyen arcom, legyek olyan, mint egy összegömbölyödött sün, amelyik este kel csak útra az utcai árkokban, óvatosan felkapaszkodik a parton, és a csillagokba dugja szürke orrát.

Hogyha kiáltanék, ki hallana engem
az angyalok rendjéből? és ha netán a szivére
vonna hirtelen egyik: én belepusztulnék
az erősebb lét közelébe. Mert hisz a Szép nem más,
mint az iszonyu kezdete, mit még elviselünk,
s mennyire bámuljuk, mert megveti szenvtelenül, hogy
összetiporjon. Iszonyu minden angyal.

Nézz szembe önmagaddal az éjszaka legsötétebb óráján, és tedd fel magadnak a kérdést, vajon belehalnál-e, ha többé nem írhatnál. Nézz a szíved legmélyére, ahol megtalálod a választ, és kérdezd meg magadtól őszintén: "Muszáj írnom?"

"Alkotónak lenni, nemzeni, teremteni" - ez a gondolat mit sem érne a világban való nagy, folytonos igazolódása nélkül, semmis lenne az állatokból és tárgyakból kizengő ezer szólamú beleegyezés híján - és élvezete is azért oly leírhatatlanul szép és gazdag, mert milliók nemzésének és születésének öröklött emlékezetével telítődött. 

A testi gyönyör érzéki élmény, éppen úgy, mint a tiszta szemlélet, vagy a tiszta érzés, amellyel egy szép gyümölcs tölti el a nyelvet; nagy, véghetetlen tapasztalatunk ez, és tudást nyújt a világról, minden tudás teljességét és színe-javát. És nem az a rossz, hogy elfogadjuk - az a baj, hogy úgyszólván mindenki visszaél vele, elpazarolja, élete fáradt perceiben izgatószerül és szórakozásul használja fel, s nem erőgyűjtésül a legmagasabb feszültség pillanataihoz. Hiszen az emberek még az evésből is valami mást csináltak: az egyik oldalon ínség, a másikon bőség tette zavarossá ennek a szükségletnek a tisztaságát, és ugyanilyen szomorúvá vált minden mély és egyszerű létszükséglet, amelyben az élet megújul. De az egyes ember a maga számára megtisztíthatja, és élhet tisztán.

Minden, ami szörnyű, a szeretetünkre éhes.

Gyöngyök perdülnek szét. Jaj, odalett a zsinórjuk?
Felfűzném ismét, de mit érne: hiányzol,
biztos csat, hogy meg tudd őket tartani,
Kedves.

A szerelem lényege, hogy két magányos lélek köszönti, megérinti és megvédi egymást.

Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem -
hallod-e: zúg...
Ugye, a magányost, bármije rebben,
figyelik a dolgok: hogy mire jut?
Hallod-e, kedves, lehunyom a pillám,
zaj ez is, mire megközelít.
Hallod-e, kedves, újra kinyitnám...
...de mért nem vagy itt?

Érzésem szerint a házasság nem arról szól, hogy az összes határ ledöntésével gyors közösséget hozzunk létre, sokkal inkább az a jó házasság, amelyikben mindegyik a másikat teszi meg egyedülléte őreként, és így a másikat az adható legnagyobb bizalommal tiszteli meg.