Holttest mellett, gyászban az emberek általában nagyon fennkölten viselkednek.

Aki megfosztja az átlagembert az élete nagy hazugságától, a boldogságát veszi el tőle.

A gyerek éppúgy részese a házasságnak, mint a felnőttek.

Azt mondják: hol szorít a cipő, nem tudja más, csak a viselő.

Vannak emberek, akiket a legjobban szeretünk, és mások, akikkel a legszívesebben vagyunk együtt.

Im, pille vagyok, parányi pont,
a szirmon csöppke fehér jel;
te fiúcska vagy, játékra kész,
ha üldözöl is, ne érj el.

Mihelyt az a hang a fülembe csattan,
rögtön kigyúl alattam a katlan.

És valami tiszta csend
üdve lebeg odalent.
Nyiss utat e szűk csapáson,
nyiss a szívig, kalapácsom!

Aki él, csak harcban éghet -
csalják a titok-cselek;
aki költ, bírói széket
ül önnön maga felett.

Az átlagember boldogtalanná válik, ha öncsalásából kizökkentjük.

Az ügy, amely bűnben fogant, nem győzhet soha.

Ezer szó sem hagy az emberben olyan mély nyomot, mint egyetlen tett.

Ne légy ma ez,
holnap emez,
s jövőre ismét
mást szemezz.
Érc légy, mely
mindig egy marad,
ne törmelék - dirib-darab.

Gyönyörű az, ha az ember célba lát
S eléri azt, tűzön-vízen át.

Költeni annyi, mint ítélőszéket tartani önmagunk fölött.