Olykor a legnevetségesebb és legmerészebb vágyak idézték elő a rendkívüli sikereket.
Az ész nem ismeri a szív érdekeit.
Ha barátaink szolgálatot tesznek nekünk, azt hisszük, hogy a barátság címén tartoznak nekünk ezzel, és egyáltalán nem gondolunk arra, hogy nem tartoznak nekünk barátsággal.
Önmagunkban felfedezzük, amit a többiek eltitkolnak előttünk, a többiekben pedig felismerjük, amit mi titkolunk el önmagunk előtt.
Ha nem azért írunk, mert gondolkodunk, hiába gondolkodunk azért, hogy írjunk.
Nagy erőforrásoknak kell rejleniük elménkben és szívünkben ahhoz, hogy méltányoljuk az őszinteséget akkor is, ha megsebez minket, vagy hogy őszinték legyünk anélkül, hogy őszinteségünk sértő volna. Kevés ember elég gerinces ahhoz, hogy elviselje és megmondja az igazat.
Amikor hívogatjuk a gondolatokat, menekülnek előlünk; amikor el akarjuk hessegetni őket, megszállnak minket, és éjnek idején, akaratunk ellenére is nyitva tartják szemünket.
Senki sem követ el annyi hibát, mint az, aki csakis megfontoltan cselekszik.
Semmi sincs, amiről a félelem és a remény meg ne győzné az embert.
Gáncsolni könnyű, méltányolni nehéz.
Az emberek elvei felfedik szívüket.
A nagy gondolatok a szívből fakadnak.
Minden ember őszintének születik, és mint csaló hal meg.
Hogy nagy dolgokat vihessen véghez, az embernek úgy kell élnie, mintha sohasem kellene meghalnia.
A magány az elmének az, ami a diéta a testnek.