Ami a dohányzást illeti, az egy gyerekes szokás: csúnya a szemnek, gyűlöletes az orrnak, káros az agynak, veszélyes a tüdőnek, bűzös lesz tőle a leheleted, és minden férfit, aki elég hosszan csinálja, elnőiesít.

A halál elől nincs menekvés. Olyan lenne ezzel próbálkozni, mint négy égig érő óriás hegy öleléséből szabadulni. Nincs menekülés a négy hegy völgyéből. A születés, a betegség, az öregség és a halál hegye fogva tart minden élőlényt. Amikor az öregkor eljön, semmivé foszlik az ifjúság, amikor megjelenik a betegség, semmivé lesz az egészség. Amikor pedig egészség híján az élet nyomorúsággá változik, eltűnik belőle minden érték, a jellem kiválósága, s a korábban csillogó képességek. Végül a halál teljes győzelmet arat az életen. Még ha gyors vagy is és kivételesen ügyes, akkor sem futsz el a halál elől. És nem állítod meg őt sem gazdagságoddal, sem mágikus mutatványokkal, de még a legjobb medicinákkal sem. Ezért a legjobb, legbölcsebb dolog, ha már most készülsz a halálodra.

Ha az ember beteg, és már régóta beteg, nem tud tekintettel lenni mások érzéseire. Ellenük fordulhat, bármilyen jók, bármennyire megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy segítsenek.

Ételben, italban telhetetlenség
Után jő bizonynyal baj és betegség.

A legnagyobb tragédia a tragédiával kapcsolatban a következő igazság: fárasztó és unalmas. Az emberek nem bírnak hosszú ideig elkötelezettek lenni. Ha az embernek van valami hosszan elnyúló betegsége, igyekezzen, hogy ne húzódjon el túl sokáig. Túl fogja lépni a többiek vendégszeretetét.

A mentőautók olyan tekintéllyel és sietve száguldoznak végig az utcákon, hogy az ember azt hihetné, kényelmesebbek belülről. Pedig nem. Olyan, mintha az ember egy csomag lenne egy jégkrémes kocsi hátuljában.

Minden lánynak, aki valamilyen problémával küzd, legyen az étkezési zavar vagy depresszió, azt üzenem: az életnek igenis van értelme, bármin túljuthattok!

Inkább vak szeretnék lenni, mint süket. Hogy ne halljak többé semmit, úgy éljek, mintha egy akváriumból figyelném a többieket? Nem, akkor már jobb, ha nem látom őket, és a sötétségben továbbra is hallom, ahogy beszélnek, mozognak, orrot fújnak, vagyis léteznek.

A testünk egyes változásairól azok az utcák jutnak az eszembe, ahol évek óta járunk. Aztán egy szép napon bezár az egyik üzlet, eltűnik a cégér, a helyiség ott áll üresen, kikerül rá a "Kiadó" tábla, és mi eltűnődünk, mi is volt itt azelőtt, vagyis a múlt héten.

Egyes rettegett betegségeknek megvan az az előnyük, hogy segítenek elviselni az összes többit.

Az orvos kimerültsége a halál láttán... én is dühöngenék, ha látnám, hogy meghalnak a betegeim. Beleértve azokat is, akik egyelőre meggyógyultak. Végül is meg kell halni. Mindent megteszel, mégis meghalnak... életed minden napján. Igazán van miért haragudni a haldoklókra. Szegény orvosok! Egész életüket azzal töltik, hogy egy olyan programot javítgatnak, amit úgy fejlesztettek ki, hogy végül bekrepáljon.

Megpróbáltatások idején valóban megnyilvánulhat az emberi lélek nagysága, de sokszor önzés és türelmetlenség uralkodik a betegszobában, nem pedig nagylelkűség vagy lelkierő.

A testnek mindig idő kell a gyógyuláshoz, de a léleknek néha elég egyetlen perc is.

Az egész-ség, ahogy a szó üzeni, azt jelenti, hogy "egész" vagy, teljes. Önmagaddal és a világgal egységben élsz. Harmóniában van a tested a lelkeddel, lelked a szellemeddel. Gondolataid és érzéseid segítik a szerveid és sejtjeid működését. Egész lényed harmóniában, vagyis szeretetben él a többi emberrel és az egész természettel. Alapvető létélményed ilyenkor a boldogság.

Antidepresszánsok?! Remek megoldás a problémákra! Bár, egyszerűbb lenne beszélgetni róluk.