Sok tekintetben a gazdag nőknek a legrosszabb. Az orvosok ellátják őket rengeteg porral, kapszulával, mindenféle élénkítőszerekkel meg nyugtatókkal, amikre igazából semmi szükségük sincs. A falusi asszonyok sokkal egészségesebbek, mert nem foglalkoznak unos-untalan az egészségükkel.

A test egészségének megóvására nincs jobb szer a vidám léleknél.

A testi gyógyítás csak akkor ér valamit, ha az ember örök, néha megsebzett, vérző, fájó lelkének ápolásával párosul.

Azt hiszem, tulajdonképpen mindannyian csak játékszerek vagyunk, könnyű eltörni, de igen nehéz megreparálni bennünket.

Származás, pénz, tehetség mind kevés, ha a szerencse nem szegődik melléd. S ha minden együtt van, de megbetegszel, az élet mindent visszavesz, amit adott.

Mindaz, ami rombolja az életkedvet, csökkenti gyógyulási esélyeinket.

Ha az ember beteg és magatehetetlen, könnyen magányosnak érzi magát. Nem tud egyedül megfordulni az ágyban, nem tud egyedül kiülni a székre, nem tud telefonálni, nem tud válaszolni az e-mailjeire. Nem elég, hogy át kell élni ezt a nyomorúságot, még az ember méltóságát is kikezdi.

Minél betegebb az ember, annál magányosabbnak érzi magát, annál jobban szorong és annál kedvetlenebb. De minél többen veszik körül, minél több szállal kapcsolódik az élethez és mindahhoz, ami életkedvet önt belé, annál hamarabb fordul a kocka.

Nem kell mindenáron hőst játszani a kórházban. Én mint orvos hajlamos voltam inkább azt mondani: "Semmi gond, gyerünk, szúrjon csak meg!", miközben ugyanúgy szenvedtem, mint bárki más. El kellett érnem az ötvenes éveim küszöbét, hogy megértsem, jobb szerénynek lenni - és megúszni a szenvedést.

A betegséggel szemben alázatosnak kell lennünk. A betegség ellen nincs csodafegyver, a modern orvostudomány legkorszerűbb módszerei is tévútra vezethetnek. Súlyos hiba megfeledkezni a biológia meghatározó szerepéről.

Ha az ember békében él önmagával, és elfogadja élete véges mivoltát, akkor minden mozgósítható energiáját a vele született gyógyulási képesség szolgálatába tudja állítani.

Az egészség végül is nem más, mint a szervezetet alkotó összes rendszer harmonikus és kiegyensúlyozott működésének végeredménye. Ha ebben a működésben zavar támad, nem érdemes rávetni magunkat arra a szervre, amelyik felmondja a szolgálatot, például a májra, a vérre, a szívre, stb. Arra kell törekednünk, hogy az egésznek visszaállítsuk az egyensúlyát.

Az egészséget csak az egész szervezethez viszonyítva lehet értelmezni, hasonlóan a természet egészségéhez, amely ékesen tanúsítja, hogy minden mindennel összefügg.

Mi az, hogy egészséges ember? Pszichológusszemmel ilyen talán nincs is, legfeljebb mindenki másképp beteg.

Az ember, kérem, természeti lény: ha meg akar halni, úgyis meghal, ha meg akar gyógyulni, úgyis meggyógyul.