Már minden nap mosolyogva ébredek. Nincs több könny, sem fájdalom, mert szeretsz.

Itt van, aki csak néz, és van, aki beszél,
és van, aki segít, hogyha kimerültél,
Mert mindenki erős és életrevaló,
de van, aki csak árva, és sose volt jó!
Ami fontos, az, hogy úgy legyen,
az, hogy mindenki másmilyen,
a zene is csak ettől igaz, a dal csak így lesz szép!

A sok szempár amíg rám ragyog,

Én aminek látszom, az vagyok,

És ami vagyok, azt kijátszom,

Hogy díjazzák-e, én mit bánom.

Minden tökéletes a kezdetektől a végig, ha van egy barátod.

Úgy kellenék, ahogy élni nem tudok,
De hogy eljutsz hozzám ezen az úton, sose várhatod.
Úgy festenék, mint az álomképeid,
Hol a főalak csak érted él és mégsem létezik.

Átköltenél, és az ihlet feltüzel,
De a versbe illő változásban egyedül hiszel.
Átfestenél, de én téged féltelek,
Mer` az égbe nyúló vágyaid közt szakadék leszek.

Gondolj rám,
ha csillag zuhan földi éjszakán,
ha megszakadnak mondatok,
ha megszűnik egy gondolat,
ha átfestik a múltamat
- S ne várj!
Gondolj rám,
ha elpattan egy húr a zongorán,
ha széttörik egy rossz futam,
ha csendben élsz és boldogan,
egy szál gyufa, ha ellobban...
- S ne várj!

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem.

Aki szakállal hordja a szemüveget,
Biztos nagy tudósa a léleknek,
S tudja jól, ha az imádott szempár nem mosolyog,
Jaj, a földre zuhannak a csillagok!

Ha egyszer rossz, akiben annyira megbíztál,
Tőr a szívben, máris meghaltál.
S ha az a könnycsepp végül lassan a földre gurul,
Az összes óceán vize túlcsordul.

Trükkös az élet, az ember mindig tervez,
A sors meg csak mosolyog és megad vagy elvesz.

Ne félj a mától
az ébrenlét csak a másik valóság
ne féld a jót
hiszen az álmodóknak
egy lépés csak a világ.

Az én hazám végtelen, nem csak a hegy, s az erdő.
Az én népem hatalmas. Egy haza van, nem kettő!

Zuhog az eső, belefárad az égbolt,
Sötét a világ, árnyak futnak feléd,
Jókedv és öröm, boldog nevetés rég volt.
Lesz-e napsugár egyszer még?

Uram, Teremtőm, Istenem!
Megleltem hazám, de még nem ismerem.
Van egy régi térkép, mit kaptam rég,
Apámé volt, így mondta: "Legyen Tiéd!"