Mindig visszavágyom, mert megkísért a múlt
Visszahív a jó szülői ház.
Már hiába vágyom, a múltam megszökött,
Üres már a jó szülői ház.

Teli voltunk élettel,
Szabad volt a szívünk,
És én úgy hittem,
Sose kell félnünk.
Hova lett a boldogság?
Hova a sok álom?
És ami nincsen már,
miért kell,
hogy fájjon?

Ahonnan én jövök, ott nem létezik fájdalom,
Ahol most élek, a lélegzet is fáj nagyon.

A két szemét még most is látom,
Könny nélkül sírt, csak nézett vádlón.
Egy percig állt, sebzetten, bénán,
Nem szólt egy szót, csak elment némán.

Csillag vagy nékem, mely száll fenn az égen,
oly vonzó a fényed, mit nem érek el.
Álmomban látlak és mindennap várlak,
mert amíg élek, nekem csillag leszel.

A te mai napod, amikor fel szeretnéd adni, másvalakinek a holnapot jelenti, s vele együtt a kitartást.

Mondd, miért adtál reményt és oly sok álmot,
Ha mástól akarod a boldogságot?
Mondd, miért fogadtad el szerelmes szívem,
És hogyha elfogadtad, most miért dobtad el?

Most először mondom el, most hinned kell nekem.
Legalább te maradj itt velem!
Annyi minden változik, s nem biztos semmi sem,
Legalább te legyél az nekem!

Viseltem győztesek sokféle arcát,

a másiknak annyi vagy, amilyennek lát,

s akár egy részeg éj,

játék, s ha véget ér,

ott állsz a tükrödnél,

s egy idegen néz csak rád.

Jut még bárkinek

A tiszta fényből egy cseppnyi láng.

Jókedv könny helyett,

Ha másod nincs is, add tovább.

Körbenézel,
S látsz egy arcot,
Amin némán gond pihen.
Reményt adhatsz
Pár mosollyal,
Hogy a holnap más legyen.

Miért ő vigyázhat rád
És bízhat benned, bárhol jársz?
Miért pont ő bújhat jó közel?
Miért engem árulsz el, és bennem nem hiszel?

Majd lesz talán, igazán, még egy fényes könnyű élet.
Úgy lesz bizony, fogadom, ahogy annyiszor reméltem.
Lesz őszre tél, szenvedély, és a rosszat elfelejtjük,
és tavasz, nyár megtalál, minden reggel újra kezdjük.

Már csak csendesen nézik a tévét
Ahol ragyog egy másik világ
És ők nem kérik senkin se számon
Az elrabolt évek sorát
Pedig semmiért vesztek el álmok
Mint a zálogban hagyott ruhák.

Bárhol jársz, bármerre mész, vigyázzon rád a szél,
Szíved álmodja még, hogy hol van a helyed.