Soha nem késő, hát ma megteszem,
s eldobom a régit, hogy új legyen.
Egy ugrás csak, s mennyi változás.
Hát jó, kicsit fáj, de csak így lesz más.
Soha nem késő, hát ma megteszem,
s eldobom a régit, hogy jobb legyen.
És bár még védtelen szívem így, a lét
ilyen szép soha nem volt még.

Ki nem mondott gondolatok vigyáznak, el ne szóljad magad,
le nem töltött büntetések súlyától hiányos mondatokat beszélsz.
Csak a megszűrt gondolatok kerülhetnek papírra.
Visszatartott mondatokba zártad magad.

Az osztályok és népek szabad
mozgását és cselekvését
történelmi pillanatban
szabadságnak nevezzük.

Azt a lehetőséget, amit az ember felismert
a szükségszerű dolgokról, és választhat,
szabadságnak nevezzük.

A magyar állam hiába tervez,
A magyar állam hiába ígér,
Mert a magyar állam máshol él,
Mint ahol a magyar nemzet remél.

A magány olyan, mint egy
Árva harmatcsepp egy levélen.
A kis szél is rezgeti,
A levelet meglibbenti,
Egyensúlyát, ó, elveszti,
A földön porrá zúzódik.

Ha alszik a szeretet, ki kelti fel?

Mit érsz el, ha a tegnapot siratod,
ami visszahúz, jobb, ha kirakod.
Én azért nevetek, hogy túléljem,
mert az életet élni kell, úgy vélem.

Forog a film, mi meg játszunk benne,
de ugyanúgy, mintha máshogy lenne.
Pörög az élet de maradj állva,
mert a gyönyör az emberek legnagyobb álma.

Van az a pofon, ami nem múlik,
mint árnyék a múltban, megbújik.

Egyszer lobban, robban, dobban, ilyen a szerelem!
Csak néha fáj, ilyen a szerelem!

Fekete szívem vörös fájdalomra éhezik,
Szivárvány arcodba fájón beletemetkezik,
Fekete hold, fekete ég, fekete erő,
Csak rajtad áll, hogy mit hoz ránk a vaksötét jövő!

Lásd a fényt, ne bántsd, mi érted él!
Halld a szót, mit föld, az ég beszél.
Nézd a bolygót! Oly` tiszta kék.
Élj ma úgy, hogy éljen még!

Kisemberként a szívével látott,
Hamar megbocsátott, senkinek sem ártott,
Ébren álmodott, mindig tervezett,
Folyton változott, sokszor elveszett,
A sok buta szabályt nem értette,
Azt kívánta, bárcsak felnőtt lehetne.

Meddig bírod majd, a viharban most el ne tévedj,
Van kiút, a bezárt szív, míg nyughatatlan,
Álmodj úgy, most fedezd fel, mi a lelked mélyén
Lángra gyújt, Csak fogadd el, és élj pont úgy.