Indulni kell, megint, és az álom búcsút int,
De őrizd tovább a csodát egy életen át.
Indulni kell, megint, újra menetrend szerint,
Még egy forint a világ, nem lóghat a láb.
Az elveszett fiatalokhoz tartozom, akikre ráfagy az illedelmes mosoly,
Sokan veszik körül őket, mégis magányosak.
Úgy kínoz a kamaszkor, majdnem megfulladok,
Ők erősek, én semmi vagyok.