Nekem a könnyem többet már nem hull,
minden fájdalmam lassan már elmúlt.
Valahol vár, vár rám, aki megbecsül és nem vág át.
Mosolyod ha rám ragyog,
Szívemet kitárhatom,
Hisz minden szó elér.
És a bánat messze száll,
Ha ölelésed rám talál
És megcsillan a remény.
Mindenki tökéletesnek hisz minket.
Csak ne engedd, hogy átlássanak a függönyökön!
Fordítsd az arcod a nap felé,
hogy az árnyékok mögötted legyenek.
Mondj el egy imát, csak tarts ki,
és az árnyékok soha nem fognak rád találni.
Észre sem vesszük, hogy a kinyomtatott papír lesz a vesztünk.
Egyetlen éj többet ér szürkén leélt éveknél.
Fontos, hogy tudd, mi az: boldoggá tenni...
Igazán boldoggá tenni!
Adni úgy, hogy közben nem vársz érte mást.
Jó érzés boldoggá tenni -
Az élet értelme ennyi...
Így válsz te is boldoggá!
Amióta elmúlt a nyár,
már nem vagy több, mint egy gondolat.
De azért a szívem, babám,
úgy kétnaponta beleszakad.
Miért? Miért kell az az egy?
Pont csak az az egy,
De mintha ő is tudná, Hogy ő
Ő az az egy, ki nem egyre megy,
Nem könnyű egyszer egy.
Átlépünk majd százezer akadályt,
Szerelem ébred, nekem az élet: te vagy,
Átúszunk majd a világ vad folyamán,
A szerelem éltet, nekem az élet: te vagy.
Menni vagy maradni?
A szívem mindig visszahúz.
Csak élni kéne hagyni,
de országomban lettem túsz.
Menni vagy maradni?
Kérlek, légy, ki visszahúz!
Én szeretnék maradni,
de nem bírok el ennyi súlyt.
Emlékszem még júliusra,
emlékszem minden kimondott szóra.
Nehéz volt minden percünk,
de nem bánom, hogy megtettük,
mert rád találtam, már itt vagy velem.
Bújj hozzám, fogjad a kezem,
életem végén is ott leszek veled,
ölelni foglak, s nézem a szemed.
Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyílnék,
Minden évben négyszer virágba borulnék.
Nyílnék a fiúnak, nyílnék én a lánynak,
Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak.
Tehetek bármit is,
Hogy csak egy kis figyelmet kapjak tőled?