Jöhet másnap, nem félek,
Ó, Istenem, meg nem térek,
Nem segíthet rajtam szó,
Mert részeg szívvel minden jó.

A kudarc a siker melegágya.

Elengedlek - elengedlek;
nem azért, mert nem szeretlek,
viszlát apám, itt most vége:
fogadd búcsúm, eredj véle.

Apám sírjánál ott állok,
bocsánatáért kiáltok,
rossz fiú voltam, belátom,
apám fia makacsságom.

Ne sajnáljon engem senki,
nem kell engem vigasztalni,
apám elment, az ő dolga,
mit érzek most, nincs, ki tudja.

Bozontos felhők felettem,
bús emlék lettem fejedben...
Próbáltál újból szeretni,
mert ahhoz el kell veszteni.

Egyszer lobban, robban, dobban, ilyen a szerelem!
Csak néha fáj, ilyen a szerelem!

Fekete szívem vörös fájdalomra éhezik,
Szivárvány arcodba fájón beletemetkezik,
Fekete hold, fekete ég, fekete erő,
Csak rajtad áll, hogy mit hoz ránk a vaksötét jövő!

És néha van, hogy látni vélem
Az én rózsám nyári szélben,
Koporsója tárva-nyitva,
Benne fekszünk ketten sírva...

Nekem te nem vagy más,
Szemfényvesztés meg pusztítás,
Ha rossz vagyok, csak te vagy az ok,
Pusztítás vagy nekem te.

Az én kedvesem a végtelennel
ujjat húz és sosem retteg,
rozmaringból készít hintót,
tücskök húzzák,
így nyugtat meg csendesen.
Ő az én kedvesem.