Én nem akarok senki lenni, ha nem vagy itt,
Így elfogyok, ahogy a láng.
Én nem tudok valaki lenni, ha nem vagy itt,
Egy út kéne még hozzád.

Vár ránk még száz év,
hogy a végtelen életet átéld,
Vár ránk még száz év,
hogy a titkaid elmondd. Miért félnél?
Az álmunk már miénk, mondd, mit veszíthetnél,
a sorstalan útból elég!
Nekem elhozta a fényt az a nap, mikor születtél!

Egyedül, távol a világtól,
a fűben fekszem,
semmi gondom, csak hiányzol
minden percben.

Hova tűntek a napok, mikor az élet csak játék volt,
és a stressz minket igazán soha nem ért el,
csak rohanás volt és ugrás, egy ártalmatlan eséssel.

Egy hajó vagy a tengeren, de nem tudsz kikötni,
Mert megrágott a rendszer, de elfelejtett kiköpni.

Ne légy olyan, aki másokat magasztal,
Aki magának él, az többet tapasztal.

Egy rendkívüli gyereknap, az mindenkinek jó,
És akár minden évszakban több is tartható,
Egy rendkívüli gyereknap, az bármikor lehet,
A lényeg az, hogy tudjon róla minél több gyerek.

Egy álomképekkel teli világban a valóság fájni tud.

Hagyd a mesekönyvet olvasatlan,
Itt a helyed, ma egy ilyen nap van!
Így, sokan együtt ünnepeljük a gyereknapot,
Ennek örömére most kiabáljunk egy jó nagyot!

Rejtsd el szívedet az ágy alá, és jól zárd be titkos fiókodat.
Töröld ki elmédből az angyalokat, többé már nem lesz
szükséged rájuk.
A szerelem démon, és te vagy az, akiért elindult.

Kéne egy mikrofon, hogy elmondjam a világnak,
Hogy nem szemétnek születtem, csak a szemekben szilánknak.
A jobbik énem én vagyok, a másik elveszett,
És út leszek a számodra, ami a fákig elvezet.

Ha túl rövid az élet, akkor lassabban kell leélni,
De akkora a tempó, hogy azt nem is tudom leírni.
Te hová rohansz, így a fal rohan a fejednek,
A fejetlenek világában sziszegnek, nem szeretnek.

Hisz bárhova mész, én is arra lépek,
hogy lássalak, csak ennyit akarok.
Te azt kérdezed, szeretlek-e téged,
én azt felelem, veled maradok.

Az éveink messze szálltak,
bennünk nem hoztak változást,
én most is oly szépnek látlak,
mert a szívemmel nézek rád.

Hogyha én lennék a fény a bánatok útján,
Mindig felvillantanék egy kicsi reményt.
Mindig arra indulnék, ahol épp várnak,
Mindig megvigasztalnám a sok szegényt.