Ne súgd meg szégyellt titkaidat.
- Tudható, hogy utóbb sohasem
tudnád megbocsátani nekem,
hogy meghallgattalak.

Azt állítom, hogy fontos az érzelmek kimondása. Vajon erre nem lehet ráfázni? Dehogynem lehet, ha valaki nem az adott helyzetben és adott pillanatban mondja ki. Ebben a világban, sajnos, nagyon sokszor nem lehet őszintén kommunikálni, nem lehet őszintén elmondani, hogy egy adott helyzetben mit érzek, mit gondolok. Ha valaki ennek ellenére mégis megteszi, vagyis a nem megfelelő helyzetben és pillanatban őszinte, akkor nagyon sokszor hülyének fogják nézni és kihasználják. A külvilágban tehát nagyon sokszor nem lehet a pozitív emberi értékek szerinti funkcionálni. Nem lehet.

Mások iránti bizalmunk legnagyobbrészt a saját magunkba vetett bizalmunkból fakad.

Utálom a gyanakvást. Talán éppen azért, mert érzem, hogy túl gyakran elfog. Pedig sokkal inkább csalódni vagy akár becsapódni kéne - ezek emberi dolgok. Hanem gyanakodni: közönséges.

Ne veszítsd el a hitedet, bízzál bennem. Ne kételkedj a szeretetemben. Csak azért, mert most nem lehetek melletted, ne hidd, hogy nem szeretlek.

Mivel bíztál abban, hogy tudok jót cselekedni, így is tettem.

Eddig csak azt tudta, hogy előítélet van. Hogy a legkisebb gyanú igazságtalan tettekre ragadtatja az embereket. Most ennek a fordítottját tapasztalta. A hitet. A minden bizonyosság nélküli, sőt minden bizonyíték ellenére megingathatatlan hitet.

Ugyanúgy nem tudod a bizalmat megjátszani, mint ahogy nem tudod az alázatot "csinálni". Az vagy van, vagy nincs. A bizalom egy olyan kapcsolat gyümölcse, amelyben tudod, hogy szeretnek téged. Mivel te nem tudod, hogy szeretlek, nem tudsz bízni bennem.

Idegennek hinni veszedelmes dolog.

A bizalom nem más, mint a gyanakvás jóindulatú daganata.

A bizalomra bizalom a válasz.

Sokat gondolkodtam rajta, vajon mi lehet a legfontosabb kapocs egy párkapcsolatban, és végül egy dolgot találtam. Ez pedig a spontán bizalom. Amikor két ember úgy találkozik, mintha "beléjük csapott volna a villám", kölcsönösen tudnak rajongani egymásért, felnéznek a másikra, és ha szükséges, akár tűzbe is mennek a társukért. Ilyenkor a spontán találkozásból kölcsönös, spontán bizalom jön létre.

Őszinte szavakat csakis őszinte szavak után lehet várni.

Ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból.

Az embereknek gyakran vakon kell hinnie azoknak, akiket szeret, különben a feltétlen bizalom elvész. És az embernek néha be kell csuknia a szemét, hogy lásson.