A bizalom még a legjobb körülmények közt is törékeny dolog.

A társadalmi élet hazug formái elvadították már bennünk az őszinteséget.

Sok embernek adtam esélyt... De egy idő után elfogy az ember bizalma.

A meg nem értés bizalmatlansághoz vezet.

A szerelemben az ember mindig túl sokat kérdez, és ha elkezdi valóban tudni akarni a feleleteket, a szerelem hamarosan elmúlik.

Őszintének lenni néha igencsak zűrös vállalkozás.

Úgy kell bánni a szerelemmel, mint egy törékeny kismadárral, aki odarepül hozzád, beül a tenyeredbe. Nem zárhatod össze az öklödet, mert azzal szétlapítanád, megölnéd a túl szoros fogással. A szeretetnek bizalomra van szüksége. Szabadon kell engedned a madarat, hogy szárnyaljon, és ha nem jön vissza, sosem volt a tiéd. Ha visszajön, amíg a kezed nyitva van, mindig a tied lesz.

Sose bízz az olyan emberben, aki egyetlen rossz tulajdonságot sem hozhat fel mentségére.

Csak azé a boldogság, csak az az élet nyertese, aki adja magát, feltétel nélkül, igazán.

Legbensőbb érzéseimet, titkaimat is kigyóntam neki. Szájzáram varázsos feloldását még csak nem is bántam. Mi több, kifejezetten élveztem. Az ő társaságában éreztem bizonyosan, minden sejtemen átáramlóan, hogy élek, hogy ez csodaszerűen szép.

Sose nyiss ajtót, csak ha megnézted, ki az! Sose feltételezd, hogy tudod, ki áll a másik oldalon!

Ne faggass! Ne kérdezz! Így nem tudok.

Minden szó, amit magamról elárulok,

ajándék, neked. Szent titok,

csiszolatlan gyémántok,

melyekből kirakhatsz egy arcot,

aki talán én vagyok.

Van, aki bizalmadba férkőzik, de nem a helyhiány miatt kerül ki onnan.

Úgy lehet a legjobban barátságot építeni, ha nyíltan elmondjuk a másiknak, mit gondolunk, mit érzünk. Ahogy most mi ketten csináljuk. Őszinték vagyunk egymáshoz, ezért barátok vagyunk.

Nem lehetek mindig mindennek az ura. Néha hagynom kell, hogy mások vigyázzanak rám, olyanok, akikben megbízhatok.